Nádosy (Nádassy) István
1847

A pestvárosi polgárság és kereskedői osztály egyik legérdemesebb tagjának arczképe áll előttünk, aki a Kereskedelmi Nyugdíj és Betegápolási egyesület egyik alapítója. Az ábrázolt fekete, sujtásos, selyemmel bélelt hossú attilát visel, hozzá fekete bársonymellényt és fehér nyakravalót. A környezetében levő drága, faragott bútorok a sajátjai lehetnek, nem műtermi darabok. Lila selyembársony huztú, faragott karoszékben ül. Arca gondos alkotás, erősen rajzos, szemei keskenyek, orcája piros, a legfeltünőbb elem a hosszú tömött bajusz, amely az ábrázolt tipikus ,,magyar kereskedő-polgár" státuszát hangsúlyozza. Ápolt, de erőteljes kezeinek anatómiája rendben van, a bútorokra támaszkodik velük. Kissé feszes tartásban ül, talán szokatlan számára a modellkedés, dehát a megrendelő kívánsága nagy megtiszteltetés. A Jgyk-ben a 1160-as (Nádosy István) és az 1161-es (Kanitz Manó) című kép a leltárbavételkor nyilvánvalóan felcserélődött. Nádosy és Kanitz képe azonos helyről származik, és ugyanabban az évben – 1847 – készültek. – Nádosyról két hivatalos portré van feljegyezve, a másik 1863-ban (Jgyk 1813), ez elkallódott. – A portrék azonosítását lehetővé tette a Kanitz melletti irodalom, (Ferencz József Kereskedelmi Kórház Budapesti Kereskedelmi Betegápoló Egylet, Pólya 1896), és a Nádosy-féle festménnyel azonos előadású litográfia. Barabás árai emelkednek, ez az első polgári portré, amelyért 100 Cfl- kért. Jgyk 3030. SzDG