Barabás Miklós (1810–1898) a 19. századi magyar festészet meghatározó alakja. Életműve nemcsak művészeti, hanem történeti-művelődéstörténeti jelentőségű is: alkotásai a majdnem teljes század politikai, társadalmi és kulturális elitjének – és részben az egyszerű nép, a folklór – hiteles képi dokumentumai. Életművének jelentős része ma már a Barabás Miklós digitális életműkatalógusban kutatható.
Teleki József portréja, olajfestmény
Tisza Kálmán portréja, olajfestmény
Wesselényi Miklós portréja, olajfestmény
Márkosfalvi Barabás Miklós 1810-ben született Erdélyben, Márkosfalván. Pályáját részben autodidakta rajzolóként kezdte, már zsenge gyermekkorától mindenkitől igyekezett tanulni, aki művészettel foglalkozott környezetében. Majd Bécsben és Velencében a Képzőművészeti Akadémiák növendéke volt. Családja nem befolyásolta pályaválasztását, mivel a művészet iránti elhivatottsága korán megmutatkozott. Tapasztalható volt, hogy tehetsége segítségével boldogulni fog az életben, és nem tiltották, hogy művésszé legyen.
Arany János portréja, olajfestmény
Tájkép romokkal, akvarell
Bécs (1829)
A Bécsi Képzőművészeti Akadémián neoklasszicista alapokat szerzett, és megismerkedett a kor ekkor dívó stílusirányzataival, így a romantika és a biedermeier festészetével. A kor aktuális művészeti áramlataiból alakult ki egyéni stílusa, amelynek meghatározója a természetes, valósághű ábrázolás lett.
Itália (1830–1834)
A Velencébe, Rómában és Nápolyban töltött majd két év során folyamatosan tanult, anatómiai tudása a világművészet nagyjainak láttán sokat fejlődött. Egy skót útitársától elsajátította a kiváló angol akvarell technikát és ez az időszak alapozta meg későbbi virtuóz akvarell művészetét.
Tanulmányútja végeztével 1835 novemberében Pestre látogatott, ahol nagy elismeréssel fogadták munkáit, majd 1840-től véglegesen letelepedett itt. Elsősorban irodalmárok, és a liberális, a nemzet haladását sürgető politikusok vették pártfogásukba. Gyors érvényesülését gróf Széchenyi Istvánnak köszönhette, aki bevezette a pesti társadalom előkelő köreibe, sőt, hivatalos megrendelései támogatásával segített neki, hogy országos hírnevet szerezzen.
Rövid idő alatt a pesti társadalom – az arisztokráciától kezdve a polgárság feltörekvő tagjaiig – keresett portréfestőjévé vált. Különösen örültek, hogy akadémiát végzett, kulturált, nemesi származású magyar mester, amely eddig jóformán hiányzott a magyar művészeti életből. Néhány éven belül már a ,,nemzet festője“-ként emlegették.
Széchenyi István portréja, olajfestmény
Konkolyi portréja, olajfestmény
Portréin mindvégig egyszerre jelenik meg a modell társadalmi rangja és egyéni karaktere. Kiváló karakterérzékével nagy sikert aratott. Első éveiben még a romantika és a neoklasszicizmus stílusában alkotott, majd mindinkább a nemzetközi biedermeier mutatkozott a képein. Különösen a hölgyeket igyekezett előnyösen megfesteni, ám idealizálása soha nem ment a hasonlatosság kárára.
Portréfestészetének csúcspontja a 40-es évek végére következett be. Az ötvenes-hatvanas években tovább lépett, hiteles és emberközeli ábrázolásmódja a ,,magyar portréfestő” fogalmának megkerülhetetlen alakjává tette őt. Ekkor jött el a ,,hivatalos festő” korszaka, és haláláig a közélet nagyságainak reprezentatív arcképeit alkotta, ám ekkor már néha kissé merevvé és sematikussá váltak a művei. De festményeinek művészi értéke, és a közönség megbecsülése nem csökkent.
Barabás Miklós portréi a korszak vezető személyiségeit örökítették meg. E portrék a 19. századi magyar politikai és szellemi élet alapvető ikonográfiai forrásai. Többek között:
Széchenyi István
Deák Ferenc
Vörösmarty Mihály
Kossuth Lajos
Epreszedő leányka az erdőben, zsánerkép
A biedermeier szellemiségű zsánerképek – például a Vásárra menő erdélyi bérci oláhok – vagy számos, a folklór tárgyköréből merített grafikai műve a kor mindennapi és ünnepi életének értékes társadalom- kultúr- és művelődéstörténeti dokumentuma.
Női portré fehér ruhában, akvarell
Akvarelljei és ceruzarajzai kiemelkedő rajztudásról és technikai precizitásról tanúskodnak. Ezek az alkotások a gyors megfigyelés és a pillanat megragadása mesterének mutatják. Az akvarellek szépsége, néha rendkívüli, ami főleg kiváló ecsetkezelésének köszönhető. A tájképeken a természeti látány néha álomszerű jelleget tükröz.
Lovas díszmenet litográfián
Arcképein a modell előnyös vonásait valósággá transzponálja, ami pedig a lélekábrázolást illeti, egyes személyek múltja és talán jövője is leolvasható a lapokról. Különös szerencse, hogy fennmaradtak az 1848-49-es szabadságharcosairól-tábornokairól – a későbbi aradi vértanúkról – készített egyes rajzai, amelyeket természet után, többnyire a budai vár csatározásainak helyszínein rajzolt.
Petőfi Sándor portréja, litográfia
Barabás jelentős szerepet vállalt a litográfia hazai elterjesztésében, hozzájárulva a művészet szélesebb körű hozzáférhetőségéhez. Több mint 1000 személyt örökített meg. (Sajnos sok mű elveszett.) Működése, a litográfiák mesteri kezelése óriási divattá tette lapjainak gyűjtését. Az ezeken szereplő személyeket tehetséges kiadói szakemberek, tulajdonosok választották ki, és ezek terjesztése hatalmas nyereséget hozott.
1836-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
1842-ben a Pesti Műegylet kiállításainak rendezője két éven át.
1859-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat szervezője, később korelnöke.
Munkásságával hozzájárult a magyar művészeti szakintézmények kialakulásához.
Élete végén, 1893-ban Barabás Miklós megírta Önéletrajzát, amely nem csupán személyes visszaemlékezés, hanem a 19. századi magyar művészeti élet egyik fontos első kézből származó forrása. Írása végigköveti a korszak meghatározó művészeti eseményeit egy olyan időszakban, amikor a magyar képzőművészet intézményrendszere még kialakulóban volt.
Mivel Barabás a reformkor művészeti mozgalmainak aktív és úttörő szereplője volt, Önéletrajza hiteles, belső nézőpontú képet ad a század művészeti életéről. A mű első kiadása 1902-ben, Kézdi Kovács László szerkesztésében jelent meg.
Önarckép, olajfestmény, 1878.
Barabás Miklós rajzalbumának címlapja, portrégyűjtemény
Barabás Miklós örökségének egyik legfontosabb eleme az a szervezői és újító szemlélet, amellyel hozzájárult a magyar művészeti élet kialakulásához és nemzetközi beágyazásához. Közvetlen hagyatékának kiemelkedő dokumentuma az úgynevezett Jegyzőkönyv, amelyet élete során folyamatosan vezetett, azzal a szándékkal, hogy a késő utókor pontosan megismerje munkásságát. Ez a szándéka reméljük most megvalósul.
Ebben Barabás igyekezett valamennyi művét rögzíteni, így a Jegyzőkönyv a festő eredeti életmű-összeírásának, oeuvre-katalógusának tekinthető. Ez a dokumentum a 19. századi magyar művészet kutatásának alapvető forrása, és egyben a mai digitális életműkatalógus történeti alapját is képezi.
Barabás Miklós 1898-ban hunyt el Budapesten. Életműve ma is alapvető hivatkozási pont a művészettörténeti kutatásban.
A Barabás Miklós életműkatalógus a Nemzeti Portrétár gondozásában, tudományos igényességgel teszi hozzáférhetővé a festő több ezer alkotását. A digitális adatbázis célja, hogy a kutatók és az érdeklődők számára egységes, ellenőrzött és részletes forrásként szolgáljon Barabás Miklós munkásságának megismeréséhez.
A digitális katalógusban kereshet:
Barabás Miklós életművének feldolgozása nemzetközi értelemben vett oeuvre catalogue szemléletben történik. Barabás Miklós életműve több, mint 4600 alkotást ölel fel, amelyek teljes egészében a digitális katalógusban kutathatók és áttekinthetők.
A Jegyzőkönyv alapján ma is számos olyan alkotás ismert, amelynek jelenlegi holléte nem ismert. Ezek a lappangó művek a digitális életműkatalógus külön részében szerepelnek.
A Nemzeti Portrétár bejárata Budapesten
Barabás Miklós (1810–1898) a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb portréfestője, a reformkor meghatározó művésze volt.
Barabás Miklós munkásságának jelentősége abban áll, hogy portréi a 19. századi magyar politikai és kulturális elit hiteles vizuális dokumentumai.
Barabás Miklós művészetében a neoklasszicizmus, a romantika és a biedermeier stílusjegyei egyaránt megjelennek.
Barabás Miklóst azért nevezik a reformkor portréfestőjének, mert a korszak vezető politikai és kulturális személyiségeit örökítette meg. Portréi a 19. századi magyar társadalom vizuális lenyomatát adják, és alapvető történeti forrásnak számítanak.
Barabás Miklós munkássága több műfajt is magában foglal, nemcsak portréfestészetet.
Életművében a következő műfajok jelennek meg:
Barabás Miklós a reformkor és a 19. század legjelentősebb magyar személyiségeiről készített portrékat.
Ismert portréalanyai többek között:
A Barabás Miklós digitális életműkatalógus egy tudományos adatbázis, amely a festő több ezer művét rendszerezetten és kutatható formában teszi elérhetővé. A katalógus célja, hogy egységes, ellenőrzött forrásként szolgáljon a kutatók és az érdeklődők számára.
A digitális életműkatalógusban többféle szempont alapján lehet keresni.
A keresés lehetséges:
Barabás Miklós életműve ma is fontos, mert a 19. századi magyar társadalom egyik legpontosabb vizuális dokumentációja.
Művei egyszerre képviselnek művészeti értéket és történeti forrásértéket, ezért a művészettörténeti kutatás alapját képezik.
