Barabás Miklós litográfiái a 19. századi magyar képzőművészet és sajtótörténet fontos dokumentumai. A kőnyomatos arcképek lehetővé tették, hogy a korszak politikai és kulturális szereplőinek portréi széles közönséghez jussanak el, és a reformkor idején formálódó nemzeti identitás vizuális emlékeivé váljanak.
A Barabás Miklós digitális életműkatalógusban ezek a litográfiák a művész grafikai munkásságának jelentős részét képviselik.
A litográfia szerepe Barabás Miklós portréművészetében
Barabás Miklós litográfiái a reformkor és a szabadságharc korszakának legismertebb arcképei közé tartoznak. A kőnyomatos technika lehetővé tette, hogy Kossuth Lajos, Petőfi Sándor vagy Batthyány Lajos portréi nagy példányszámban jelenjenek meg folyóiratokban és különálló képlapokon.
A 19. századi magyar festészetének és grafikáinak egyik legnagyobb anyagot felölelő műfaja az arckép volt. Az önállóan vagy folyóiratban és könyvben megjelent egyes arcképek mellett összefüggő arcképsorozatok is készültek ebben az időben.
Barabás erdélyi tartózkodása idején ismerkedett meg a kőrajz technikájával. Nagyszebenben felkereste Bielz kőnyomdáját, ahol Barra Gábor avatta be a technika titkaiba. Ezután jónéhány év telt el, míg Barabás művészi produkciójában ismét felbukkant a litográfia. Itáliai tartózkodása után, Bécsben és Pesten fogott neki újra a litografálásnak.
A kőnyomtatás szerepe a reformkori sajtóban
Az 1840-es évek a magyar kőnyomdák története szempontjából a legeseménydúsabbak. A ’40-es években megélénkülő politikai élet, a sajtóélet és a nyomdaipar megerősödését eredményezte. A reformkor nagy nemzeti újjászületésében a magyar nyelv és irodalom kérdése mellett egyelőre még csak szerény motívumként, de mégis csak jelentkezett a nemzeti képzőművészet megteremtésének követelménye is. Ennek pedig egyik első fontos lépése az volt, hogy Barabást tisztességes jövedelem biztosításával itthon tartsák. Ezért karolták fel a fiatal művészt oly buzgó lelkesedéssel elsősorban a korszak vezető írói; Bajza, Vörösmarty, sőt Széchenyi is nemcsak szavakkal, de tettekkel is segítette Barabást a magyar fővárosban töltött első idejében.
A szabadságharc arcképgalériája
Az 1840-es évek végével kezdődött Barabás litografáló arcképművészetének virágkora. A forradalom és szabadságharc vezéreit, kiemelkedő egyéniségeit ábrázoló arcképek és történeti eseményábrázolások közkedveltsége és fontossága szinte a sajtóéval vetélkedett. A hatalmasan megnövekedett képigénynek elsősorban a kőnyomat tehetett eleget. Innen adódott, hogy Barabás ezekben az években olyan sok kőrajzot készített és elhanyagolta az olajkép- és vízfestést.
Művészi fejlődése szempontjából igen jelentősek az ekkor készült portréi. A sajtó nagy lelkesedéssel fogadta a szabadságharcban kitűnt hősökről készített arcképsoroztatát. A ’48-as események vezéralakjainak arcképgalériáját az 1847-ben készült Kossuth portré nyitotta meg, majd Petőfi és Batthyány Lajos miniszterelnök portréja a legjelentősebbek ezen ábrázolások közül.
Litografált portrék a folyóiratok mellékleteiben
Az 1850-es 60-as években a litografált arcképek mestere még mindig Barabás Miklós volt. A litográfia térhódítását Barabás életműjében a sokszorosító művészetnek a nemzeti elnyomás idején betöltött fontos szerepe magyarázza. A külön lapként vagy folyóirat mellékleteként megjelent arcképek sokszor az írásnál is világosabban közvetíthették a nemzeti ellenállást szító gondolatokat.
A 1860-as években az arckép litográfiák legjavát az író- és művészképek alkották. A Divatcsarnok és a Nemzeti Színház lapja a Délibáb, a Hölgyfutárral együtt rendszeresen hoztak képmellékleteket, főleg Barabás műveit. A Pesti Divatlap szerkesztősége kezdettől fogva magyar művészek munkáit adta mellékletül, elsősorban Barabás arcképeit. Ezek a divatlapokhoz készült író- és művészarcképei más jellegűek, mint a korai portrélitográfiák.
A litográfiák későbbi időszaka
A ’60-as évektől Barabás litográfiai munkásságának jó része a festészeti tevékenységéhez hasonlóan fényképek, vagy régebbi kőrajzok, festmények utáni munkákból állt. Barabás Miklós litográfiái a reformkor és a szabadságharc korszakának vizuális dokumentumai. A kőnyomatok révén a korszak politikai és kulturális szereplőinek arcképei széles körben terjedhettek, és jelentős hatást gyakoroltak a magyar nyilvánosságra. A művész litográfiái nemcsak grafikai alkotások, hanem a 19. századi magyar történelem és művelődéstörténet fontos képi forrásai is.
Forrás: Gerszi Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században
A cikkben szereplő Barabás-portrék részletes adatai és képei a digitális életműkatalógusban érhetők el:
Barabás Miklós digitális életműkatalógus
Mi az a litográfia vagy kőnyomat?
A litográfia egy 18–19. században elterjedt sokszorosító grafikai eljárás, amely során a művész mészkőre rajzol, majd a rajzot nyomtatással sokszorosítják.
Miért készített Barabás Miklós sok litográfiát?
A litográfia lehetővé tette, hogy portrék nagy példányszámban jelenjenek meg újságokban és könyvekben, így a művész alkotásai széles közönséghez juthattak el.
Kik szerepelnek Barabás legismertebb litográfiáin?
A legismertebb litográfiák között megtalálható Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Batthyány Lajos portréja, valamint számos író és művész arcképe.
Hol lehet megnézni Barabás Miklós litográfiáit?
A művész kőnyomatos portréi és más alkotásai a Barabás Miklós digitális életműkatalógusban is megtekinthetők.
