József nádor mint földbirtokos alcsúti birtoka előtt
1847

A József nádor és Festetics György (Jgyk 1180) a hazában, abban az időben, a legjobb mezőgazdák közé számítottak. Ezért az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) 1847-ben tiszteletül és példamutatásul készíttette el a két hatalmas képmást és ezek 1945-ig, az egyesület feloszlatásáig a disztermében függtek. A reprezentatív, hivatalos portrék szándékosan összefüggő kompozíciók, amelyeken az ábrázoltak egymás felé fordulva, nagyvonalúan megfestett birtokukra mutatnak. Megjelenésük ennek megfelelően a civil földbirtokost mutatja. A nádor fekete perzsa prémmel díszített elegáns szalonkabát szabású felsőruhát visel, fekete szűk nadrággal, fekete fényes csizmával. Uralkodói mivoltát két legmagasabb rendjele jelzi. Nyakában az Aranygyapjas Rend jelvénye, az arany kosbőr lóg egy vörös szalagon, amely ekkor már a Habsburgok legmagasabb lovagi kitüntetése, mellén pedig a Magyar Királyi Szent István-rend, a legmagasabb polgári kitüntetés nyolcágú gyémántos csillaga. Háta mögött az alcsúti birtok, középen a hófehér kastély – amely a II. világháborúban pusztult el, és látható a híres fasor. A Nádor alakja monumentálisan felmagasodik a romantikus felhőkkel ellátott égbolt előtt, uralva az egész vidéket, ami a portré legfőbb közlendője. A mű eszmei mondanivalója a birtok gondozottságának példája, mint a haza fejlődésének záloga, és a birtokos erre való jogos büszkeségének felmutatása. A tájrész leginkább a századelő klasszicizáló mozzanatait viseli, kissé szelídebben.
Barabás járt a Nádor birtokán, maradt fenn a kastélyról és a fasorról rajza, tehát a tájban valószínüleg a valóságos látványt örökítette meg, ám az emberalakkal ez már nem volt lehetséges a Nádor halála miatt. Az alak korábbi műveinek átdolgozása, a fej ugyancsak.
Ez a portrétípus – az „úr és birtoka”, amely a kor témakészletében igen rangos – a 18. század óta divatos, elősorban Angliában, ahol Barabás Miklós 1843-as látogatásakor többet is láthatott. Ottani kapcsolatai – kiváló műértők – ugyancsak ismerhettek-birtokolhattak ilyeneket. A két figura kis fejű, magasra nyúló, légies megjelenésű, ez a testformálás felidézi a barokk figurák testarányait, ám a részletek nyugalmas és ideális megformálása, a természetes testtartás az akademizáló biedermeier hazai megjelenésének tanuja. A kép a kor stíluskavalkádjának egyik példája. (Ára a Festetics portééhoz hasonló lehetett.) Továbbiak Jgyk: 1104, 1142, 1149, 1150, 1151, 1159, 1184, 1848, 2880, azonosító: 7790. SzDG