Kanitz Manó
1847

Kanitz Manó Váci utcai nagykereskedő, ,,társadalmi aktivista" kezdeményezője és egyik alapítója volt 1845-ben a nagyjövőjű Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápolási egyesületnek, amely a későbbiekben a magyarországi biztosítási rendszer alapja lett. Az alapítók viselkedése is bizonyítja, hogy a polgárság közéleti működése egyre növekvő tendenciát mutat. A portrét Pólya idézett műve közli hiteltérdemlően, hat másik, hasonló festmény között, amelyek egykor a Ferencz József Kereskedelmi Kórház, Budapesti Kereskedelmi Betegápoló Egylet (elismert betegsegélyezőpénztár) hivatalos portrésorozatát (egy részét) adták. Egytől-egyig kereskedők, köztük van Barabástól Frőhlich Frigyes (Jgyk 1179) és Nádosy István képe is, a többiek más mesterektől származnak, és sokkal később készültek.
A század elejétől szaporodik a közéleti képmásokból álló galériák létestése többféle, régi és új intézmények kezdeményezésére. Az arra érdemes személyek képi bemutatása, a nyilvánosság előtt való szerepeltetése iránt nagy a közönség érdeklődése, a tisztelgés a polgári erényekért egyre nagyobb divat. E két kereskedő, és harmadik társuk, Frőlich Frigyes (Jgyk 1179) nem politikusi, vagy művészi érdemeiért lett megörökítve, hanem jótékonyságuk miatt, a társadalom szegényebb rétegeinek támogatásáért, az érdekükben kifejtett szervezőmunkáért. Mindannyian több nagyjövőjű egyesület, kórház, intézmény megalapítását javasolták, és vettek rész – anyagi erejükkel is – ezek megszervezésében, ami nagy dolog, mivel az általuk létrehozott intézmények mindaddig hiányoztak, holott a társadalomnak nagy szüksége volt rájuk, és több ekkor alapított szervezet ma is működik.
Kanicz portréjának felfogása hasonló Nádosyéhoz, kissé egymás felé is fordulnak. Kanitz empire stílusú bútorok között foglal helyet, egy faragott karosszékben ül, egyenesen felénk fordulva, nyugodt méltósággal. Fekete öltözéke fekete nyakkendője kivételével azonos Nádosyéval, – aki fehér nyakkendős – a hivatalos portrésorozatok szokásos típusa szerint. SzDG