Camill a vértes
1847

A Camill vértes (páncélos lovas) című illusztráció a „Der Frühzeitige” (A koraérett) című novellához készült, amelyet ismét Carl Gustav von Berneck írt (Bernd von Guseck álnéven) a Vielliebchen lipcsei almanachba. Az illusztráció 1847-ben készült, az említett elbeszéléshez, de az 1846-ban már megjelent, viszont a metszet csak az 1849-es számba fért be. (A másik ehhez az elbeszéléshez rajzolt Maria Pakarny című metszet időben megjenet. Jgyk 2769)
A novella – és a két rajz – nagy siker volt, igazi vadromantikus művek, amelyek magyar környezetben, a középkorban játszódtak. A közönség rajongott az egzotikumért, amelyet Guseck legközelebb a magyaroknál talált meg, és a magyarokat vad és büszke népként írja le, ahol nagy a társadalmi rétegek élete közötti különbség. Többek között szerepel II. Lajos király és Dózsa György is, valamint a bátor és lovagias magyar nemesség, sőt, a magyar folklór is megjelenik, pl. a nagy tetszést aratott csikós-figurával (Rosshirt, Jgyk 810).
Camill katonaruhában van, mellén a vértesek híres páncélja. Bőrkesztyűt és szűk nadrágja felett hosszú csizmát visel. Egy romantikus, sűrű erdőben pihenve ül a földön, egy sziklás szurdokban, mellette hatalmas csákója és kardja. Úgy tűnik éppen egy udvarias geszust tesz valakinek, talán az utat mutatja baljával. Anatómiája kissé elhibázott, alsóteste nem arányos a felsővel. De csinos baba-arca, szépen fésült haja, kis bajusza vonzó fickót igyekszik formálni. A gazdag rajzossággal kivitelezett, aprólékos előadású jelenet volt az utolsó Barabás-mű, amely megjelent Lipcsében, utolsóként. A követkző évben a Guseck – az addigi szerkesztő – távozott a kiadóból, helyét más szellemű munkatárs vette át. SzDG