Kossuth Lajos
1847

A Kossuth-ikonográfiában e litográfiát egy tévedés kíséri. Mihályfi Ernő Escher Károly fotóművész 1965-ös életmű-kiállításának katalógusában, az 1953-ban Escher által kiválóan restaurált 1847-es Kossuth dagerrotípiáról így nyilatkozik: ,,...nem ismeretlen arckép volt, hanem egy közismert rajznak a reprodukciója." A helyzet éppen fordított. A dagerrotípia készült élet után – elsőként az életműben – és Barabás Miklós ezt használta fel a Kossuthról rajzolt litográfiához egyszer egyenes, egyszer oldalfordított állásban. (Jgyk 1204, ez éppen oldalfordított, 1204a) A dagerotípián Kossuth kissé előre hajlik, melle keskenyebb, bal vállát jobban leejti. Ám mindez megváltozott a vonzóan idealizált, nyalka, széles mellű litográfián. Számos apró különbséget fedezhetünk fel a két portrén. A dagerrotípia arca fiatalosabb, derűsebb, nem az a tekintélyes és elegáns politikus, mint a litográfia ábrázoltja. Barabás Miklós nem azt próbálta ki, hogy tud-e reprodukciót készíteni egy grafikáról, hanem azt, hogy a modell-ülés fáradalmai megtakaríthatóak-e egy fotográfiával. Később ezt az aktust gyakran alkalmazta. A dagerrotípiáról készült egy olajkép is, amely ma a Bukaresti Nemzeti Múzeumban van. (Jgyk 1204b) Kossuth Barabás Miklós 1847-es, itt bemutatott litográfiáján úgy jelenik meg, ahogy Trefort Ágoston Naplójában megemlékezik róla: ,,...fekete magyaros ruhában és piros cipőben állt ki beszélni; feltűnően elegáns férfi volt, s beszédtehetsége sokoldalúan megmutatkozott.” (Trefort 1991, http://madach.gondola.hu/trefort_agoston.php let: 2021.09.17.)