Tisza Lajos
1844

Karosszékben ülő középkorú, kopaszodó úr, balra fordul, de szembe néz. A szék karfáin könyököl, muttóujján nagy köves gyűrű, tekintélyes pocakja teszi megjelenését igazán méltóságossá. Prémekkel dúsan díszített sötét mentéjét négy soros arany zsinór köti össze, alatta hosszú, vörös mellény, arany gombokkal. Nyakravalója és nadrágja fekete. tekintélyes és komoly arca erősen rajzos, és nyilván erősen karakteres. A sötét háttér balra gyengén kivilágosodik. Id. Tisza Lajos négy kiváló nemesi ifjat nevelt fel, László, Kálmán, Lajos és Domokos édesatyja. A portré tükrözi Tiszáék rátartiságát, ugyanakkor a joviális, a legjobb értelemben vett nemes családi életet.
Az id. Tisza házaspárt egyszerre festette le Barabás 1844-ben, de csak a feleség képét vezette be a Jgyk-be. A Vasárnapi Ujságban, 1902-ben mindkét kép 1844-es évszámmal jelent meg. (Tisza Lajos másolati portréját 1864-ből is közli a lap.) A portrék friss elevensége azt bizonyítja, hogy élet után készültek, Tisza Lajos Barabás Miklós által festett portréi mind az 1844-es kompozíció mintáját követik, így a halálakor litografált képmása, és feltehetőleg az 1864-es – már halála után – festett portré is (Jgyk 1832). A másolat az ugyanekkori gyászruhás feleség portréja mellé készült, amely sokkal fáradtabb mű, mint a korábbi. (Jgyk 1666, 1832) SzDG