Szőgyén (Szőgyén-Marich) László
1844

Szögyén László 34 évesen ült modellt, az ominózus vörös bársony karosszékben. Megjelenése egészen természetes, öltözéke lazán polgárias, vörös bélésű, fekete bársonykabát kigombolva, bő fehér ing, szürke nadrág. Teljesen civil ruha, ám vörös zsinóros kardját maga előtt tartja, mintegy ősi nemesi mivoltát hangsúlyozva. Nyakában rojtos fekete selyemszalag, nincs feltekerve, lazán csüng a mellén. Kissé jobbra fordul, felfelé néz. Haja hullámos, balra fésülve, bajusza lehajló, szakálla két ágra oszlik, természetesen növeszett. Az akvarell egésze egységes ecsetkezelésű, modhatni festői festékfelhordással, a karosszéken kívül kissé szárazon. A karosszék finoman előadott, a huzat puhán részletezve.
Az ekkor már nagy jövő előtt álló politikus sajátos tulajdonsága – mágnási származása ellenére – a polgári jellem, amelyet főispánná választásakor, 1865-ben a Vasárnapi Ujság ismertető cikkében kiemelten hangsúlyoztak. Ez a portré ennek remek megerősítője, és ellentéte a leggyakrabban közölt, 1860-ban készült arisztokratikus Eduard Kaiser-féle litográfiának, amelynek felfogása e műtöl szögesen eltér. Ott hajviselete más, (de lehet, hogy csak a litográfus rajzolta oldalfordítottan), és szakálla formája is, hogy az alak tartásáról ne is beszéljünk. Hogy az akvarell hiteles, azt a Vasárnapi Ujságban 1865 októberében megjelent Rusz-féle fametszet igazolja, ahol a modell megjelenése e művel szépen összevág. SzDG