Szentpétery Zsigmond mint Zách Bódog (Felicián) Vahot Imre: Zách nemzetség című szomorújátékában
1846

,,Szentpétery Zsigmond színész, rendező, színigazgató, a Nemzeti Színház alapító tagja. Neve egymagában egy egész korszak a magyar színvilágban, melly annak legszomorúbb napjaitól kezdődve a mostaniakig mindig egyenlő kedves emlékeket foglal össze. Azok a vidám, élethű alakok a magyar életből, jó kedvű táblabírák, nyers nyakas megyei vezérek, kedélyes apák, eredeti kántorok, a franczia színirodalom kedves alakjai, és azon magas hősies honfiképek, mik a komoly színművészet terén kiváló tüneményekül jelennek meg, alig képzelhetők másképen, mint csak épen úgy, ahogy azokat Szentpétery szokta személyesíteni.” (V. I. Vasárnapi Ujság, 1856, 04, 06, 14. sz. Szentpétery (szinpadi kép) 120. oldal.) Vahot Imre 1838-ban írt szomorújátékát ekkor mutatták be, és a szerepkép egyidejűleg meg is jelent.
A bosszút állni, gyilkolni készülő nagyúr heves jelenetét közvetítő képnek félelmetesnek kéne lennie, de ehelyett inkább a díszes kosztümön van a hangsúly, amely sokban követi Bartha évekkel korábban bemutatott Zrínyiének megjelenését. (Jgyk 2873) Az öltözék nem annyira a hitelességet, mint inkább a látványosságot képviseli. Drága selymekből készült dolmány, alatta egy szoknyaszerű, térden alul érő, ismeretlen eredetű ruhadarab van a színészen, és mindez az óriási gallérú, subaszerű fekete bársonymentével kiegészülve kétségkívül megrendítő fellépést ad. Ezt még megtoldják a hatalmas bojtok a mentekötőn és a kucsmán, valamint Zách gyöngyökkel átfont haja. De a póz a lényeg. Zách felemelt kardjával – mint ismeretes – lesujtani készül a királynéra, és e mozdulatba sűrüsödik a dráma lényege. Ám a leánya erényének elveszejtéséért bosszút állni készülő apa arca nem tűnik igazán haragosnak, nyugodtan nézi kardját, és csak a hatalmas fehér szakáll és az irdatlan bajusz jelzi idős voltát. Feltételezem Barabástól távolt állt a végzetes érzelmek tükrözése egy emberi arcon. SzDG