Seilern-Aspang Cresence
1838


1847

Seilern-Aspang Cresence

gróf

Házastársa: 1.gróf Zichy Károly, 2.gróf Széchenyi István

acélmetszet (Zichy 1896, i. 2_250 u. szerint olajképről.), papír, 102 × 78 mm; 143 × 106 mm

j. l. b.: „gezeichnet v. Barabás” j.: „Stahlst. v. Carl Mahlknecht.”

felirat: „Gräfin Crescence Széchényi”

Mahlknecht, Carl (1810–1893)

© Galéria mesta Bratislavy – Mirbachov palác (Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palota), C. 3823

444. Heckenastnak egy historiai darab – a' tótok – G. Széchenyiné – és egy oláhné – tussal az 1839. Emlény számára, 3 rajz 444a, b, c az acélmetszet


Irodalom: Megjelent: gróf Széchenyi Crescencia született Seilern grófnő, Emlény 1840; Grafin Crescence Széchenyi, Iris, Taschenbuch Hrsg. von Johann Graf Mailath und S. Saphir. – Pest, Heckenast, 1840; An eine hochherzige Dame, Bilder Album aus Ungarn 1840, 18 acélmetszettel Barabástól; 2. kiad.: Leipzig, 1849. Haendel. 1852; An eine hochherzige Dame, Der Bildersaal. Hefte 1–3. Eine Stahlstich-Sammlung, darstellend Bilder und Scenen meist aus Ungarn. Leipzig, C. A. Haendel, ohne Jahr (1847–1848). VU, 27. évf. 21. sz., 1880.05.23.; Zichy 1896: I., 2, 250 u.; Körmendy Kinga: A Széchenyi Gyűjtemény K 163–K 311. MT Budapest, 1976: 207/21; Vayerné Zibolen 1978: 4.; Csorba 1991:12.


A műről

Barabás Miklós Heckenast Gusztávval való munkakapcsolata 1838-ban kezdődött, amikor a kiadó először kérte fel az induló Emlény c. lapjához illusztrációk készítésére. Ezek után az 1840-ben induló Irishez is alkalmazta, és BM a 40-es években végig megbízottja volt. A festő életművében e rajzok sorozata meghatározó jellegű, a magyar népi életkép megszületésének fontos előkészítői voltak. (Révész 2012) Vayerné Zibolen (1978, 124) mint Barabás Miklós illusztrátori tevékenységének feldolgozója a Seilern-képmásnak csak az első három megjelenését jelzi. Mint írja, a portré ,,...a későbbiek során névtelenül is szerepel..." – aminek megvolt a jó oka – és megjelenései szinte követhetetlenek. Itt az Emlényben is egy verssor a mű címe. Előszeretettel színezték ki, és nagyították fel. Barabás Miklós kétféleképp rajzolta meg a grófnőt ugyanarról a Daffinger-miniatűrről, úgymint az 1836-os, (Jgyk 307.) arcképet, és az itt szereplőt. Ezen a lapon a megváltozott divat szerinti hajviseletet kétoldalt lesimítva látjuk, míg az előzőn kétoldalt loknikkal. A szóban forgó változatok közül ez a feldolgozás a legsikeresebb. Az eddigi kutatások áttekintése szerint Barabás Miklós soha nem rajzolta le élet után a grófnőt, és nem készített róla nagyméretű olajképet sem.

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!