Batthyány Lajos
1846

Barabás Miklós a szabadságharc után, 1849 végén – Kossuth hugának közbenjárására – özvegy Batthyányné kérésére a család képtárát elrejtette, közte a gróf képeivel. 1850 tavaszutóján hosszas huzavona után, Zichy III. Károly gróf – Batthyányné atyja (1785–1876) – közbenjárására (és Barabás Miklós protekciója által, ha igaz), Albrecht herceg Magyarország helytartójánál elérték, hogy a család visszakapta az eredeti képet. Egy év múltán Antónia grófnő öccsével Zichy P. Ferenccel kiküldte a festményeket apjához, Zichy III. Károlyhoz Wartbergbe (Ausztria). A legközelebbi hiteles forrás a Magyarország és a Nagyvilág című lapban 1898-ban megjelent cikksorozat Ikervárról, amelyben a kastély előcsarnokának képén egy egészalakos Batthyány-portré jelenik meg. Ez az egyetlen fennmaradt dokumentum, amelyen a rossz nyomatról viszonylag kivehető az egész kép kompozíciója. Egy nyitott csarnokot látunk, ahol egy jobboldali oszlop előtt, kockás padlón áll a gróf, lépő mozdulattal. Balra tőle felhúzott drapéria, mellette a parkra látunk. Úgy tűnik, hogy ez az első példány, mivel Batthyányn nincs mente, ám a mellette levő sötét foltból nem lehet pontosan kivenni, hogy ott van-e a széken. „[a kastély] ...fő helyisége a nagycsarnok Batthyány Lajos volt miniszterelnök és neje pompás arcképeivel és kilátással a parkra”. Talán ez a grófnő által spontán megrendelt másodpéldány, amely az ő portréjával együtt készülhetett ugyanakkor, és így házastársi párosképet alkottak. Majd az 1899-es Műcsarnoki kiállítás katalógusában is azt olvasni, hogy a képet Ikerváron őrzik, Batthyány Elemér kastélyában és tulajdonában. Ezután a másodpéldánynak nyoma vész.