Erdélyi János
1845

A szegény származású EJ kiváló képességeivel, tehetségével a reformkori magyar irodalmi élet egyik vezéralakja lett. Költő, drámaíró, és publicista, és több tudományos és népszerű lapot szerkeszett. Ám életének legfontosabb tette, hogy felhívta a figyelmet a magyar népköltészet tanulmányozására. „...nemcsak dolgozataiban, a Kisfaludy Társasági székfoglalójában, hanem egy külön indítványban is megindította azt a mozgalmat, amely költészetünk megújulásának egyik legjelentékenyebb tényezője volt, t. i. a népies költészet termékeinek összegyűjtését; és midőn a társaság a gyűjtéssel és a kiadással őt bízta meg, lelkesen látott feladatához.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C3%A9lyi_J%C3%A1nos_(k%C3%B6lt%C5%91. let.: 2025.10.15.) Életművében számos kiadvány tanuskodik gyüjtőmunkájáról, amellyel egy egész tudomány alapjait rakta le, és széles körben hozzáférhetővé tette a népdalok-népmesék megismerését. 1851-től – miután a bujdosásból megtért – Sárospatakra hívták tanítani, ahol kiváló tanár és szellemi vezető volt, haláláig. A képmás még nem vetkőzte le teljesen Eybl hatását, és a polgári ruhás, nyugodt és okos tekintetű ábrázolás Barabás Miklós-ra jellemző kedélyes hatást kelt.