A műről
Mikor Markó Károly három évtized után 1853-ban először járt magyar földön, jöttét nagy várakozás előzte meg. A festő Bécsbe tartott, ügyei intézésére, de ott Andrássy Manó a Pesti Műegylet ,,szentbuzgalmú" elnöke rábeszélte egy hazai látogatásra. A művészt ekkor a Pesti Műegylet vezetősége meghívta a következő, május 9.-én nyíló pesti tárlatra, és kérték, hogy mutasson be valami újat a magyar közönségnek. Így született meg a magyar művészet egyik szimbóluma, a Magyar Alföldi táj gémeskúttal c. képe. (SzM MNG) Megjegyzem, BM-nak több hasonló kompozíciója létezett, Markónak pedig egy sem, egész életművében. Tehát egy magyaros festményhez Markónak előképre volt szüksége, – mivel addig alföldi magyar tájat még nemigen festett. E célra – az Igazgató Választmány testületileg Markó régi barátja, Barabás Miklós 1838-as Altöldi táj c. akvarelljét választotta ki. (Erre írásos bizonyíték nincs, de ez volt a bevett gyakorlat, nem volt benne semmi szokatlan.) E lapot Barabás a megrendelések mintájául szolgáló, híres vörösbársony borítású mappájában tartotta, – csakúgy mint számos más művét, – és évtizedeken át ôrizte. E mappájából a megrendelő – ez alkalommal a nagy horderejű kérdés okán feltételezem, hogy a Pesti Műegylet vezetősége, ki más? – döntött a mintalapról, és a művet kiküldték Bécsbe, ahol Markó tartózkodott. Meg kell jegyezni, hogy március óta Markó minden cselekedetéről a pesti sajtó következetesen hírt adott, így pontosan tudjuk a történtek egymásutánját, és hogy a nagymester mikor alkotta meg híres Alföldi táj-át olajban, BM képéhez képest oldalfordítottan. Pesten csak 1853 május 9.-én nyílt meg a tárlat, de itt még nem szerepelt a festmény, ennek oka ismeretlen. Majd Zichy Edmund gróf megrendelésére Markó mégegyszer megfestette, két szivárvánnyal. A két szivárványos mű 1853 áprilisában ki lett állítva az Österreichische Kunstverein (Bécs) aktuális tárlatán. Majd már Apeggiben (Itáliában) ismét megfestette. (SzDG 2007: 30: 157.) A magyar szakirodalom régi problémája, ki festette az első Alföld-képet. Valahogy nem kívánták BM elsőbbségét elismerni, pedig azt már Hoffmann (1950: 31.) is leszögezte. Talán ma már nem vitatjuk e téren BM úttörő szerepét. A két kép az eltelt másfél évszázad alatt igaz magyar szimbólummá vált. A határtalan puszta a szabadság, a nyitott távlatok jelképe, a középen álló gémeskút a reményt, az életet adó víz lehetőségét jelzi.
