„A veszedelmes arckép” – Barabás Miklós Batthyány Lajos portréi

Miért vált Barabás Miklós Batthyány Lajosról készült portréja a reformkori magyar politikai ikonográfia egyik legmeghatározóbb képévé?

Barabás Miklós Batthyány Lajos portréi a reformkori magyar politikai ikonográfia legfontosabb alkotásai közé tartoznak. Az 1846-ban készült eredeti, egészalakos festmény nemcsak művészeti, hanem történelmi dokumentum is: az első magyar felelős kormány miniszterelnökének legismertebb arcképe. A tanulmány bemutatja az eredeti mű keletkezését, másolatait, lappangó változatait, valamint a kultuszképpé válás folyamatát.

A tanulmányt Szvoboda Dománszky Gabriella művészettörténész írta.

Németújvári gróf Batthyányi Lajos (1807, Pozsony –1849, Pest, Budapest) az első magyar alkotmányos miniszterelnök, vértanú, Barabás Miklós a ,,nemzet festője” képein. 

A fiatal főúr jogásznak tanult, majd katonának állt, nagykorúsága után kilépett a katonaságból, és birtokait intézte. 1834-ben feleségül vette zicsi és vásonkeői Zichy Antónia (Cíffer 1816– Dáka 1888) grófnőt, majd öt gyermekük született. Házassága után kezdett komolyabban politizálni, felesége késztetésére, aki igaz magyar honleány volt.¹ A reformkori országgyűléseken a főrendi liberális ellenzék nagyhatású vezetője, majd az egész országgyűlés szabadelvű vezéralakja lett. Széchenyi Istvánt követte, de Batthyány reformelképzelései radikálisabak voltak, ezért később Kossuthtal lépett politikai szövetségre. Számos közintézményben vállalt vezető szerepet, majd az Ellenzéki Párt első elnöke lett. 1848-ban képviselővé választották, márc. 17-én pedig a király kérésére a nádor megbízta az első magyar felelős minisztérium megalakításával, ahol miniszterelnök lett. Mint ilyen, nagyszerűen végezte munkáját, különös sikere volt a nemzeti haderő felállítása. Mivel kompromisszumkészsége ellenére sem tudott kiegyezni az uralkodóval, rövid fél év után lemondott tisztségéről, és közkatonaként hadbavonult. 1849. jan. 8-án elfogták és koncepciós pert indítottak ellene, felségárulás címén, aminek végső ítélete a megalázó kötél általi halál volt. Ezt egy saját magának okozott nyaki seb miatt nem lehetett végrehajtani, ezért október 6.-án a pesti Újépület udvarán golyó általi halált halt.² 

Barabás és Batthyány

Barabás Miklós a nagy államférfiról számos portrét készített, hogy hányat, azt ő maga sem tudta. Néhányat nem is jegyzett be jegyzőkönyvébe, ahol 15 Batthyány-kép sorolódik fel, és van amelyik több példányban készült. Tudnivaló, hogy Barabás Miklós élete végén megírta remek Önéletrajzát, amelyet kiegészített oeuve-katalógusával, jegyzőkönyv címen, ebben 2473 képet sorol fel, legfontosabb adataival. Családja ezt kiegészítette 3146 darabra, de hozzáértől szerint valójában majd 5000 művet készített.

Természet után csak egyszer volt alkalma megörökíteni Batthyányt 1846-ban, életnagyságban az Országos Magyar Iparegylet megrendelésére. Minden további, Barabás által alkotott Batthyány-képmáshoz e mű lett a kiindulás, a minta. Az Iparegylet 1841-ben a hazai ipar fejlesztésére alakult, első elnöke Batthyány volt, és a reprezentatív, nagyformátumú kép az egyesület székházába került (ára 400 Cfl.). Az egyesület egy érdekvédelmi szervezetként funkcionált, amelynek a feladata a magyar ipar fejlesztése, korszerűsítése volt, működésében Batthyány Lajos vezetőszerepet játszott. Az egyesület 1842-től nagyszabású Iparműkiállításokat rendezett a magyar iparosoknak, ahol díjakat osztottak az arra édemeseknek. Barabás képén egy asztalkán a kiosztott érmek egyike volt látható, a főúr kezében. A reformkori Magyarországon azzal, hogy az egyesület felhívta az ipar fontosságára figyelmet, nagyjelentőségű feladatot látott el az ország modernizálásában, polgárosodásában.

1. Batthyány Lajos, 1846
   Olaj, vászon, 259 × 156 cm, j. l. b.: „Barabás Miklós 1846.”
   Az Országos Ipar Egyesület rendelésére. A kép a II. Világháborúban megsemmisült, csak ez a gyenge minőségű nyomat maradt fenn róla. Az egész kép kompozíciója kivehető rajta, és mint ilyen értékes dokumentum.

1941-ben ez olvasható az Almásy-Teleki-féle aukcionálási jegyzékben: „A portrait Magyarország első felelős kormányának elnökét két évvel hivatalbalépése, három évvel vértanuhalála előtt, fekete bársony díszmagyarban egész alakban állva ábrázolja. Az asztalon könyv, melyen ,,Ipar” cím olvasható, továbbá címeres pergamenttekercs ,,Vitam meam persequor” (A saját utamat járom / Utamat teljesítem) jelmondattal.”³ A portré két példányban készült, ám sajnálatosan midkét alkotás megsemmisült. De szerencsésen fennmaradt róluk egy-egy gyenge minőségű fekete-fehér kép, és ezeken jól kivehető, hogy a festményen nyitott térben, egy jobboldali oszlop előtt, kockás padlón áll a gróf, lépő mozdulattal. Balra tőle felhúzott drapéria, mögötte a hatalmas park látványa tárul fel. Az ábrázolt magas, nyúlánk alak, egyszerű fekete attilában, csak fehér inggalérja és inge világít. Az arc háromnegyed profilban, a jobbkéz egy díszes kárpittal leborított asztalkán egy nemzetiszínű szalagos emlékpénzt érint, amelyet az első, 1842-es Iparműkiállításon kaptak a díjazottak. Balkezének ujjai kardkötőjének zsinórjaiba kapaszkodnak, ez a nyomtatott képn csak kissé látszik. Egy különös mozzanat, amely a mű másodpéldányáról készült fotón jobban kivehető, (2. kép) és Prém József – aki a valóságban látta a festményt – a képről írott cikkében is érezhetően meglepetve írta le: Batthyány nem viseli mentéjét, az a karosszék támláján van, ami egészen szokatlan elrendezés. Batthyányról kortársai többször megírták, hogy igen jómegjelenésű férfi volt, ez Barabás produkcióin jól megfigyelhető. 

Valószínüleg ez volt az első portré, amelyet Barabás Miklós a politikusról festett, és ez volt az egyetlen, amelyhez a főúr hajlandó volt modellt állni. (Ez ekkor sem volt neki kellemes, mert a hagyományos csizma rendkívül szűkre sikeredett, ezért a Mester először a lábát festette meg, hogy levehesse.) A nagyszerűnek ígérkező, készülő művet látván, a gróf felesége Zichy Antónia grófnő is megrendelte ugyanezt a kompozíciót azonos méretben, a családi képtárba, az ősgaléria részeként, sőt, egyes források szerint a saját portréját is. Ez utóbbi művek 1847-ben készültek el.⁴ Mikor az első alkotás elkészült, azt Barabás az Iparegyesület székházába szállítatta, mely mű nemsokára, a korszakos események idején hosszas hányattatást ért meg, amelyet Prém József a Hazánk című lapban ismertetett, reméljük hitelesen mint kortárs, és a továbbikban őt idézem összefoglalva:⁵ 1849-ben a hatóság az Iparegyesület feloszlatásakor vagyonát, közte a portrét lefoglalta, és csak hosszas utánajárásra, 1850-ben adták át a családnak, amelyet ekkor Prém József cikke szerint ,,pozsonymegyei kastélyukba vitettek” mivel a hatóságok továbbra is tartottak a képtől. Ez a hely valószínüleg Ciffer községben Antónia születési helyén lehetett, a Zichy kastélyban. A feleség ezek után a portrét eltüntette, öccsével Zichy P. Ferenccel kiküldte a festményt Wartbergbe (Ausztria) apjához, Zichy III. Károlyhoz, majd lányaival együtt emigrált. 

Barabás a család távozása előtt elvállalta képtáruk elrejtését, amelyet fél évtized múltán visszajuttatott az özvegynek, amikor az külföldről hazatért. Antónia ekkor a pesti Borz utcai (V. ker. Nyáry Pál u. 10.) Batthyány palotában lakott és itt helyezte el a gyűjteményt. Az első portré ekkor visszakerült Pestre, a másik pedig eleve itt volt elrejtve, összegöngyölve Barabás városmajori házának pajtájában, de senki sem láthatta egyiket sem. 

A festmények Pestről később Ikervárra kerültek, ahol az egészalakos művek a kastély díszei lettek. A századvégen, 1899-ben az egyik képmás közönség elé jutott, a Barabás síremlékének javára rendezett kiállításon, a Műcsarnokban.⁶ A katalógus szerint a kép Bathyány Elemér (1846–1932) a miniszterelnök fiának tulajdona, Ikerváron. Október 27-én Ferenc József megtekintette a kiállítást, ahol Telepi Károly festő az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkára szolgált a királynak tájékoztatással. ,,Mikor Batthyány Lajosnak Batthyány Elemér gróf tulajdonában [Ikerváron] levő arczképét megátta, rögtön felismerte. – Ez Batthyány Lajos képe, – mondotta… hogy mennyire tetszett a királynak a Barabás-kiállítás, azt fejedelmi keggyel bizonyította be Ő felsége: a létesítendő Barabás-szoborra 200 frtot adományozott.”⁷ A portré sorsa ezek után, a 20. században bizonytalan.

Mindezek ellenére az elpusztult vagy lappangó mű mondhatni kultuszképpé emelkedett, már a kezdetektől a legismertebb Batthyány-portrék alapja lett. Közkeletű az a feltevés, hogy Batthyány Lajos ,,A korszak egyik meghatározó személyisége, azonban a mai napig nem kapta meg a nemzeti hősök panteonjában azt a helyet, amit tettei alapján megérdemelt volna.”⁸ Az utóbbi időben mintha ez változna, ami remélhetőleg nem marad abba.  

2. Batthyány Lajos, replika, 1847
   Olaj, vászon, egész alak, 250 × 150 cm. jelzett.
   Batthyány Lajosné Zichy Antónia rendelésére, a fentivel egyidejűleg. A kép megsemmisült.
   Polgárdi, gr. Batthyány-kastély, Barabás Miklós: Gr. Batthyány Lajos portréja.
   Iparművészeti Múzeum Adattár, Kőszeghy Elemér: Ingó műemlékek jegyzéke, műtárgy adatlap, Kf 237/24.

A festő a szabadságharc után, 1849 végén – Kossuth Lajos hugának közbenjárására – özvegy Batthyányné kérésére a család képtárát elrejtette. 1850 tavaszutóján hosszas huzavona után, Zichy III. Károly gróf – Batthyányné atyja (1785–1876) – kérésére (és Barabás Miklós protekciója által, ha igaz).⁹ valamint nem utolsó sorban a gróf anyagi áldozata következtében (1000 Cfl-t adott jótékony célra) Albrecht herceg Magyarország kormányzójánál elérték, hogy a család megkapja az Iparegylet elkobzott eredeti képét. E tényről évtizedek múlva hiteles forrás a Magyarország és a Nagyvilág című lapban fentebb már említett, 1898-ban megjelent cikksorozat Ikervárról,¹⁰ a Batthyány-kastélyról, amelyben képek jelentek meg az épület pompázatos helyiségeiről. A megjelent művek között, az előcsarnok falán látni az egyik egészalakos Batthyány Lajos portré fotóját. (1. kép) Tovább lépve a kastélyban feltárul „…fő helyisége a nagycsarnok, Batthyány Lajos volt miniszterelnök és neje pompás arcképeivel és kilátással a parkra.” Sajnálatos, hogy erről nem közöltek felvételt. Ez lehet a szóban forgó, a grófnő által spontán megrendelt másodpéldány, amely közvetlenül férje első képmása után készült 1847-ben, és mondhatni teljesen azonos vele. (2. kép.) Tehát mind a két festmény a család birtokában volt, de a feleség arcképéről nincs adat. Az egyik mű a grófról korábban a Károlyi palotában volt, a zöld selyemmel kárpitozott képtárban, amely egykor gróf Károlyi Györgyné Zichy Karolina szalonja volt. ,,Batthyány Lajos gróf életnagyságú arcképe hirdeti, hogy ott fogták el 1849. július 9-én este [a dátum téves, az elfogatás 1849. jan. 8.-án történt.] a vértanúvá avatott első magyar miniszterelnököt.” Windisgrätz pribékjei.¹¹ A gróf képét Antónia emigrációjából visszatérve – Barabástól visszakapva – még az 50-es évek végén átadhatta Karolinának, aki egész emlék-sarkot rendezett ott be neki. Karolina 1861-ben meghalt, és a mű Karolina halála után kerülhetett Ikervárra. 

Batthyányné anyjuk halála (1888) után Elemér és nővérei Ilona és Emma szétosztották az örökséget. Elemér magának csak a Kaas Ivor utcai palotát tartotta meg. Itt ,,…meglehetősen nagyértékű műkincseket halmozott fel…” nem kizárható, hogy apja képeinek valamelyike ekkor is nála volt. Mivel ő nem volt családos, a palotát Emma nővére fiára, gróf Batthyány Lajos unokájára Batthyány Lajosra (a fiumei kormányzóra) hagyta, a benne levő ingóságokkal együtt.¹² Ikervár is az unoka Lajosé lett, majd 1916-ban az állam megvette. Ekkor kerülhetett az egyik egészalakos kép a polgárdi Batthyány-kastélyba, és egészen a II. Világháborúig Polgárdiban volt, Emmánál, a mártír leányánál. 1938-ban Kőszeghy Elemér küldetésszerűen – a háború közeledtével – összeírta és lefotózta a kastélyban levő művészi értékű ingóságokat, és a Batthyányi-kép is sorra került. Neki köszönhetően nem teljesen veszett el a magyar művészettörténet számára e tragikus történelmi emlék. Párdarabjáról, a feleség arcképéről Kőszeghy közölte, hogy Antónia portréja ,,…nem korhű, hanem 1878-ban készült. Mindkét festmény egészalakos, életnagyságú, s magyar öltözékük politikai állásfoglalásukat tükrözi.”¹³ Ebből kiindulva feltételezhető, hogy 1847-ben nem készült el Antónia arcképe, csak később, évtizedek múlva. Ezek után Horváth Hilda leírja a kastély teljes pusztulását, kirablását, benne képeik elenyészését.

A 20. században, különösen második felében a festmények, evvel a bennük megtestesülő nemzeties ideológiai tartalom elfelejtődött. Amint az ekkor készült harmadik, a gróf hasonló reprezentatív képe is, amely 1847-ben, ugyancsak életnagyságban amelyet a Művész István főhercegnek, a fiatal nádornak festett, ára 650 Cfl volt.¹⁴

Batthyány két szerelme

3. Gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia grófnő, 1845
   Papír, a tusrajzról készült acélmetszet, metsző: Wiliam Henry Mote (1803–1871), j.l.j.: „M. Barabás M. rajz, – metz. W. H. Mote aczélba.”
   Budapest, MNM TKCs, ltsz.: 187/1951* Gr.

„…e két testvérhölgy [Batthyányné Zichy Antónia, Károlyiné Zichy Karolina] dicső példája törte meg az utat, hogy [a magyar mágnáshölgyek] hideg közönjükből a közügyek iránt érdekeltségre, nemzeties érzelmekre s erényekre ébredjenek. … meggyőződvén, hogy főnemességünkben a nemzeti érzelem mindaddig nem verhet mélyebb gyökereket, míg a társalgásban idegen nyelv és szellem, minden honi iránt pedig közönyösség uralkodik: ők valának az elsők, kik termeikben a nemzeti nyelvet, társalgásukban a nemzeti szellemet divatossá tették. … S a szép példa hamar átalános követésre talált. A nagyúri termekből majdnem egy század óta száműzött honi nyelv bájosan kezd vala hangzani a szép ajkakról; a társalgás honias színezetet nyert; a közvigalmakban a nemzeti zene, táncz és viselet már ezen országgyűlés folytában uralkodóvá lett.”¹⁵ 

A két Zichy-leány 1845-ös képe a magyaros díszruhákban a reformkor csúcsán akár a korszak társadalmi törekvéseinek szimbólumaiként is tekinthető. A két mágnáshölgy honleányi tevékenysége, megjelenése többet ért a főváros magyarosításában, mint akárhány sajtóközlemény. A képpár első darabján Antóniát – Batthyány feleségét – egy parkra néző erkélyen állva, stilizált magyaros díszben látjuk, mellén és ingének ujjain drága, ötvösmívű láncok jelképezik a sujtásokat. Fején hatalmas sötét csipkefátyol, fülein kétoldalt egy-egy fonott konty. Merengő, sejtelmes mosolyú arcmása a 40-es évek vizuális ideálja lett. A neoabszolutizmus idején kényszerű emigrációjából való hazatérte után – mint ismeretes – haláláig a ,,nemzet özvegyeként” tisztelték.

4. Gróf Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófnő / KGy-né Zichy Carolina magyar gálában, 1845.
   Tusrajzról készített acélmetszet, metsző: John Henry Robinson (1796–1871), 201 × 147 és 288 x 197 mm, j. l. b.: „M. Barabás M. rajz. j.l.j.: „Robinson H. metz. acélba”
   Budapest, MNM TKCs ltsz.: 8400

A Zichy-leányok reprezentatív portrépárjának második műlapja a fiatalabb Kornéliát (1818, Pozsony–1903 Budapest) ábrázolja, a ,,sötét” hölgyet, akit magánéletének viharai következtében emlegettek így. Káprázatos szépsége mindenkit elbűvölt, és amelyet nem habozott céljai eléréséért latba vetni. Elkötelezett, eszméihez haláláig hű honleány, aki nem bocsátotta meg a Habsburgoknak élete nagy szerelme – nővére férje, a magyar forradalmi miniszterelnök Batthyány Lajos – kivégzését, és a szabadságharc leverését. A metszeten ő is erkélyen áll mint testvére, kezében egy összehajtott levélke, mögötte az ősi park. Puffos ujjú fehér selyemruhát, sötét mentét, sötét fátylat visel. Öltözéke ugyancsak mutat magyaros részleteket, különösen fontos ruháján és nyakán a sok gyöngy, amely a 17. század óta az arisztokrácia magyaros díszruháinak fő ékessége, szinte ,,hungarikum”. Fehér prémes mentéjén pedig a sujtásokat stilizáló ötvösmívű gombolások díszlenek. Hogy a ,,magyar nemesi gála” még nem igazán teljes, azt a hiányzó kötény – mint a magyar gazdasszony kötelező ruhadarabja – jelzi. 

Mindkét acélmetszetet nemzetközi hírű angol mester-metszők készítették. A rajzokhoz több lemez is készült, (biztosan kettő) alig észrevehető eltérésekkel. A két lap kimagaslóan reprezentatív, arisztokrata eleganciájukat és romantikus hangulatukat az angol metszők nagyszerűen adták vissza. Ám Karolina anatómiája nem sikerült, arca balra, teste jobbra néz, de ez nem igazi kontraposzt, a mell és a váll nem illeszkedik. Továbbá az alkarok kissé hosszabbak a kelleténél. De ez a kis hiba nem befolyásolta a lap népszerűségét.

Közélet, politika

5. Kossuth Lajos Pest megye követévé választásának kortesmenete, 1848
   Papír, akvarell, j.n.
   Budapest, BTM Kiscelli Múzeum

,,A választás napján, Bathyány Lajos, a dúsgazdag olygarcha, még akkor is köznemesi pitykés öltözetben, maga állt a párt választói élére s veztte azt a választás urnáihoz. Kerek kalappal, hosszú vöröstollal, fekete gubában, gyönyörű ménen, elől lovagolt. A sajátságos tűz, mely szemében égett a hosszú szakáll körzete, a magas, kopasz homlok s az arcz halványsága, meglepő kifejezést kölcsönözött a görög szépségű képnek.¹⁶ A továbbiak: Teleki Domokos gróf, Ráday Gedeon gróf, Beniczky Ödön, Podmaniczky Frigyes báró, majd a segédkortes vezérek és háromezer kortes. Az ábrázoltak a kor legismertebb politikusai, a menet a pesti Kristóf téren halad. A zászlón felirat: „Éljen / Szentkirályi. / Kossuth.” Végül a háttérben a Kishíd (Türr István) utca. Batthyány jelentősen befolyásolta a választást, mindent elkövetett, hogy Kossuthot megválasszák Pest vármegye követévé.

A politikai téma Barabás Miklós legritkább műfaja, ezt a ,,riportképet” is nagyon kivételesen csinálta. A mozgalmas, eleven kompozíció mondhatni politikai életkép, finom tónusokkal, élénk kolorittal.¹⁷ Szól a zene, zászlók lobognak, kardok suhognak, az ünnepélyes kalapok fénylenek, a kétoldalon sorakozó közönség érdeklődik, és eltörpül a cselekvők tömege mellett. Ám a felvonuló személyek komolyak, egy sincs köztük, aki mosolyogna. De mégis, a cél, amelynek elérése érdekében felsorakoztak, a fénnyel telt ábrázolás által elérhetőnek tűnik, és mint tudjuk, Kossuthot megválasztották. Az akvarell könnyedséget éreztet, hatása reményt ébreszt, örömteli diadalt sugall. 

Mivel a magyar ügy az európai közvéleményt nagyon érdekelte, a mű két alkalommal is megjelent német lapokban, ám a magyar sajtó mellőzte. A mű évtizedekig ismeretlen volt, csak néhány éve került a nyilvánosság elé. A barabási életmű fontos, történelmi jelentőségű, ellenzéki indíttatású alkotása. Közkeletű vélemény mind a közönség részéről, mind a szakirodalomban, hogy Barabás nem politizált, ez maga is vallota. Ám ha végigtekintjük a szabadságharc tábornokainak portrérajzát, a Batthyányval és a családdal való munkakapcsolatát, a ,,veszélyes arckép”-től kezdve, úgy tűnik, igenis voltak merész politikai tettei, mégha a legnagyobb titokban 

6. Batthyány Lajos, az első független, felelős magyar kormány miniszterelnöke, 1848
   Chinai papír, litográfia, több méretben: 510 × 357, 514 × 355; alányomással: 530 × 349, (ltsz.: 881); 514 × 355,5 mm, f. l. k.: „Gf Batthyány Lajos” (autográf) / „WAGNER JÓZEF TULAJDONA, PESTEN.”; j. l. b.: „Barabás / 848.”; j. l. j.: „NYOMT. RAUH J. BÉCSBEN.”
   Budapest, MNM TKCs Grafikai Gyűjtemény, ltsz.: 677.

Az utolsó mű a még élő mártírról, akit 1848. március 17.-én az uralkodó V. Ferdinánd kineveztetett az első, országgyűlésnek felelős magyar kormány alkotmányos miniszterelnökévé. Természet után rajzoltnak jelzik, ebből következően ez is az 1846-os iparegyesületi kép szerint készült, és ha megfigyeljük, minden Barabás által festett-rajzolt kompozíción ugyanabban a fekete attilában van. „A díszmagyart minden fölös részletezéstől menten ábrázoló művész a negyvenedik évét meghaladt államférfi arcának hű, egyben a közvéleményt inspiráló visszaadására koncentrál.”¹⁸. A leggyakrabban publikált portré a politikusról, ám többször oldalfordítottan jelenik meg. Az 1847-es kisméretű arcképen inggallérja és attillájának gombolása azonos, ám itt nem az ottani súlyos, három drágaköves mentekötőt viseli, hanem a vékonyabb, egyetlen óriási rubinnal ékített aranyláncot.

Barabás kompozícióját a lipcsei „Der Leuchtthurm” című lap 1849. évfolyamának 34–36. számában tette közzé ,,a Habsburg vérontás áldozata” (Das Opfer Habsburger Blutgier) felirattal.¹⁹ A magyar sajtó nem közölte, csak a műlap jelent meg.

7. Az első magyar független felelős minisztérum (kormány), egy kőre, 1848.
   Papír, litográfia, 420 × 547 mm, j. l. b.: „Barabás 848”; j.l.j.: „Kiadja és Ny. Walzel A. F.” Felirat lent középen: Balról jobbra a kormány tagjainak névsora két sorban: DEÁK FERENCZ / igazságügy (Justiz.); KOSSUTH LAJ. / pénzügy (Finanzen.) GR. BATTHYÁNYI LAJ. / elnök (Präses:); BR.
   EÖTVÖS JÓS. / (Cultus.); SZEMERE BERT. belügy. (Inneres.); / MÉSZÁROS LÁZ. / hadügy (Krieg.); KLAUZÁL GÁB. / földmível. és ipar. (Agricult. u. Industrie); GR. SZÉCHÉNYI ISTV. / közlekedés (Comunication.); HC ESZTERHÁZY PÁL. / külügy. (Auswärtiges.) Felirat lent középen: AZ ELSŐ MAGYAR FÜGGETLEN FELELÖS MINISTERIUM. / ERSTES UNGARISCHES UNABHÄNGIGES VERANTWORTLICHES MINISTERIUM. MNM TKCs lt.: 20155341P2.

Törtnelmünkben az első független magyar kormány szerepel a műlapon, amely az országgyűlésnek volt felelős. A legismertebb, legkiválóbb reformkori férfiakat látjuk összegyülekezve, hogy az ország vezetését, irányítását felvállalják a forradalmi időkben. A kormány 1848 március 17-én lett kinevezve és október 2.-ig működött. Kiválóan dolgoztak, köztük az első, aki nagyszerű vezetőnek bizonyult Batthyány gróf volt. A kormányról számos különféle rajz jelent meg több mestertől, ez talán a legkorábbi köztük, mint Barabás remek munkája, amelyet egyenesen a litográfiai kőre rajzolt, kivételesen nagy gondossággal. 

Walzel A. F. nyomdatulajdonos-kiadó a műlap megjelenéséről szóló egyik hírdetése a Pesti Hírlapban²⁰ azt adja tudtul, hogy a kilenc arckép közül hét természet után készült, a külügy- és a hadügyminiszter kivételével. (Külföldön voltak, őket kész műlapokról másolta a mester.) Nem valószínű, hogy az elfoglalt politikusok leültek volna a litográfiai kőre rajzoló Művész elé, bár ki tudja. Lehet köztük meglevő rajzokról készült másolat is, ez itt-ott fel is tűnik. A Mesternek igencsak nehéz dolga lehetett, hogy a csoportot összefüggő egésszé formálja. Alant az első sor minisztereit úgy hozta össze, hogy minden szereplő a nézőre tekint, és egészen közel vannak egymáshoz. Ezzel a csoport szilárd alapot kap, megbízhatóságot sugallva. A két középső politikus, Klauzál Gábor és Széchenyi István kissé beljebb húzódva mintegy centrumot képez, látens összekapcsolódást létesítve minden körülöttük levő személlyel. A középső sor szereplői a fiatal politikusok, Deák kivételével mind egy irányba, balra néznek, a fölöttük magasodó Batthyány ugyancsak. Deák jobbra tekintve kezdetet ad a sornak. A lap legmegkapóbb eleme a sok jelentőségteljes szem, ezek gyakorolják a nézőre a legnagyobb hatást. Mindenki magyaros ruhában van, ki egyszerűbb, ki díszesebb. Batthyányn itt is világít a minden portréján szereplő nagy fehér gallér. Barabás keze által mind a kilenc miniszter jóképű úr, akár szinészek is lehetnének. De történelmünkből tudjuk, hogy nagyszerű politikusok voltak, kiválóan intézték az állam megszervezését, a szabadságharc, a honvédség ügyeit, és az ország polgári átalakulásának eredményes kibontakozását segítették elő.²¹

8. Gróf Batthyányi Lajos mellképe, 1849
   Karton, olaj, 41 × 19,5 cm, j. l. b.: „Barabás 49.” (Két példányban)
   Budapest Történeti Múzeum–Kiscelli Múzeum–Fővárosi Képtár, ltsz.: 16.275
   olaj, papírlemez, 24 x 19 cm
   j. b. középen, a keret takarásában, ,,Barabás. 849.”
   vétel Langer Mórtól 242853/1933-XIV. sz. om. Hat 800 pengő
   Hátoldalon etikett: Maler -Press – Cartons von Johann Hall; kiállítási etikett 198, 1933

A miniszterelnök kvalitásos portréja, ragyogó életteli ábrázolás, amely a nagy politikus szigorú egyéniségét is meggyőzően tükrözi (a jegyzőkönyvben jelzett másodpéldánya lappang). „Batthyány is kopasz volt, de magas homloka, éles tekintete, hegyes, görbült orra s szép szőke szakálla a saskeselyűre emlékeztetett; vonásaiban látszott a szenvedély és határozottság. Senki sem pillanthatta meg anélkül, hogy eszébe ne jusson: Ez nevezetes ember.”²² Úgy tűnik ezen még friss az emléke a nemrég természet után festett grófnak, nem valószínű, hogy Batthyány 1849 jauárjától tartó fogságában a festő ismét láthatta volna őt. Nem tudni, hogy a miniszterelnök halála előtt, vagy után készült-e a portré, aminthogy azt sem, ki volt a megrendelője. Replikája lappang. 

9. Batthyány Lajos, 1851.
   Karton, olaj, j.n.
   Budapest, SzM MNG, adf

A festő e művön a neoklasszicizmus emléke szerint felmagasztalja Batthyányit, és mint az államférfi-hérosz örök típusát kanonizálja. Pedig talán csak ideiglenes vázlatnak készítette, egy nagyobb képhez. Ám a medaillon-szerű megfogalmazás inkább azt sugallja, hogy szimbólumnak szánta. Az antikizáló megjelenés ugyan politikai üzenetet hordoz, az ókori demokráciákra emlékeztet, de nem feltűnően. Az arc – talán említeni is felesleges – a korabeli művekből megítélve azonos a korábban és az ezután készült képekkel. A hagyomány szerint ez is az Országos Magyar Iparegyletnek készült, éppen az ott uralkodó szellem jegyében. Az egyesület a reformkorban büszke volt arra, ,,…hogy az 1848-diki év vívmányaiban nagy része volt az egyletnek is, mert az a polgár, az egyszerű iparos, aki a Batthyány és Teleki grófokkal ült egy asztal mellett, s ezekkel társalgott, vitatkozott: azokra az ezekkel való érintkezés nem volt hatás nélkül.” Így támadhatott a tógás képmás ötlete, amelynek kisméretű, antik megjelenése kevésbé minősült ellenzékinek, ám mégis az volt. 

Az egyesületet 1850-ben feloszlatták, az alkotás Barabás jegyzőkönyvében nagyon meggyőzően mégis 1851-ben szerepel.²³ Bár a Művész részéről a tévedés sem zárható ki, amint az máskor is megtörtént. De talán az Iparegyesület szellemisége tovább élt, és reménykedtek az újjászületésben. Még a Barabás síremléke javára rendezett kiállításon 1899-ben a Műcsarnokban is úgy szerepelt a mű, mint az Iparegyesület tulajdona.²⁴ 

10. Batthyány Lajos gróf (Jgyk 1147) / az első független felelős magyar miniszterium mártír elnöke
    Vászon, olaj, 137 × 97,5 cm, j. l. b.: „Barabás M. 1883”
    Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, ltsz: 2062

1867-ben az Iparegylet a viszonyok kedvező fordulata után újjáalakult, Országos Iparegyesület néven. 1883-ban Zichy Jenő gróf, az elnök felkérte a Batthyány özvegyét, – kedves rokonát – hogy engedje át az egyesületnek férje arcképét mint az egylet tulajdonát. Az özvegy nem kívánt megválni a képtől, mivel ő csak ezt, az első példányt tartotta meg.

Tehát Battyányiné ebben a szituációban 1883-ban Zichy gróf kérése teljesítésének érdekében úgy intézkedett, hogy Barabással újrafesttette a portrét. A festőművész ezúttal térdképet alkotott, amely teljes méltóságában örökíti meg a magyar történelem egyik kimagasló alakját, műve a legértékesebb történelmi-közéleti portréink egyike lett. Az özvegy egy szép levél kíséretében átadta az egyesületnek, és a Budapesti Hírlap közölte a levelet, és leírta az új képet: ,,… A festőművész a vértanút a régi eredeti festmény után festette, kék bársonyprémes mentében, fekete attillában vörös gombokkal, vörös kardkötővel, melyben bal keze ujjait tartja, míg jobb kezét egy asztalon nyugtatja, melyen a kalpag fekszik, mellette irományok és érmek nemzeti színű szalaggal…”²⁵ 

A festményen Barabás néhány dolgot másként oldott meg, mint 1846-ban. Bár stílusa az évtizedekkel korábbi előadáshoz képest nem sokat változott, talán valamelyest keményebb lett, de a kompozíció kissé más. A gróf zárt térbe került, a háttér parkja és a leomló drapéria eltűnt, csak az előkelő megjelenésű oszlop maradt meg. Az ábrázolt is változott, főleg a vállára került a mentéje. A hagyomány szerint a mű több példányban lett kivitelezve, nyilván volt rá kereslet a különféle intézmények részéről, hogy a vértanú miniszterelnököt hivatalos galériájukban végre elhelyezhessék. A kép az egyesület székházában (Zichy Jenő u. 8.) levő portrégaléria része lett. A festmény 1949-ben, az Országos Iparegyesület feloszlatásakor ajándékként a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került.²⁶

Ám Barabásra még egy feladat hárult ebben az ügyben. Ferenc József a Millennium közeledtével a budai kormányelnöki palota nagytermének díszítésére, valamint az Ezredéves Kiállításon való tárlatba megrendelte az addigi miniszterelnökök portréját az első, Batthyány Lajos gróf kivételével. Az akciót Bánffy Dezső báró, miniszterelnök intézte. Mikor ez kiderült, a parlamentben interpelláció hangzott el Ugron Gábor részéről, a Batthyány-kép kiakasztása érdekében, Bánffyt gyávasággal vádolva, és nagy volt a botrány.²⁷ De az idős Barabás Miklós már nem vállalta egy újabb másolat festését, hanem jólképzett festő leányával, Maszák Húgóné, Barabás Ilonával csináltatta meg. A leány az eredeti, az Iparegyletnek festett egészalakos portréról az apja által 1883-ban másolt térdképről – az itt tárgyalt műről – dolgozott. Ez is térdkép lett, és az ezüst díjérmek helyett rákerült egy felirat: «1848. III. t.-c.». A képet a budai palota miniszterelnöki nagytermében függesztették ki. A mű a Vasárnapi Ujságban maradt fenn²⁸, adatai nem ismertek. A portréhoz egy anekdota kapcsolódik, miszerint Bánffy az interpelláció után titokban rendelte meg a művet, és kiakasztását nagy meglepetésre jelentette be a Parlamentben, mire a zavargások elcsitultak. A király pedig mikor megtekintette a miniszterelnöki galériát, nyugodtan tudomásul vette a mű létezését.²⁹  

Barabás Miklós Batthyány Lajos portréi nem csupán egy kivételes történelmi személyiség arcképei, hanem a reformkori magyar politikai reprezentáció és nemzeti önkép vizuális dokumentumai is. Az 1846-ban született eredeti kompozíció és annak változatai a 19. századi magyar ikonográfia alaprétegéhez tartoznak, s a későbbi nemzedékek számára is meghatározták a mártír miniszterelnök arculatát.

Budapest, 2026. február 22. 

Szvoboda Dománszky Gabriella
művészettörténész

A cikkben tárgyalt művek részletes adatai a digitális katalógusban érhetők el.
Barabás Miklós digitális életműkatalógus → További tanulmányok az Tanulmányok rovatban.

Jegyzetek

1. J. Újváry Zsuzsanna: Gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia. A női dimenzió – Femme Harmone – 2022, különszám.  

2. Gróf Batthyány Lajos az első magyar miniszterelnök élete és halála. Hiteles kútfőkből s kortársak emlékezéseiből összeállítva. Pest, 1870. Kiadja Heckenast Gusztáv, (Heckenast 1870); Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete. Szerk.: Molnár András – Körmöczi Katalin. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1998.; Gergely András: Batthyány Lajos gróf. In: Estók J. et al. /szerk./ 2006: Nemzeti évfordulóink 2007., Budapest, 5–9.;

3. Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete, VII. Nagy Művészeti aukció. Dr. D. J. úr gyűjteménye. Pótkatalógus, Budapest, 1941. kat. sz.: 3003.

4. Batthyányiné feltételezett képe: Barabás 1944: Jegyzőköny 2881 tétel, de minden magyarázat nélkül. Ezek a tételek a család átal összegyűjtött részben taláhatóak, és a feleség képe kérdéses. Sehol nincs nyoma, márpedig ha egy ilyen reprezentatív arckép készült volna róla a reformkorban, a sajtó bizonyára közli a hírét. Továbbá biztosan készült volna róla műlap, de ennek sincs nyoma. 

5. Prém József: A veszedelmes arckép. Hazánk, Budapest, 1902. dec., 14, 9. évf., 295. sz.: 5. In: https://gyujtemenyek.mnm.hu/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1467640

6. Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában Barabás Miklós síremléke javára 1899. október hó 15-én rendezett kiállítás tárgymutatója. (Kat. sz.: 73.) Budapest, Műcsarnok. Meg kell jegyezni, hogy Prém szerint 1878-ban Barabás jubileumi kiállításán az Andrássy úti Műcsarnokban az első példány már ki volt állítva, de a katalógusban nem szerepel. 

7. Hazánk, Budapest, 1899. okt. 27. 6. évf. 258. sz.: 4. 

8. Perényi Roland: Egy nemlétező kultusz kellékei. Honismeret, Budapest, 35. évf. 6. sz. 2007.)

9. Barabás részletesen beszámol a történtekről. (Márkosfalvi Barabás Miklós Önéletrajza. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Bíró Béla. A művész műveinek jegyzékét összeállította Szegedy-Maszák Elemérné Tormay Vera és Szegedi Maszák Tihamér. Huszonkét képpel. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár 1944. 192–195.

10. Magyarország és a Nagyvilág Budapest, 3. évf. 3. sz. 1898. március, 3.old. 

11. 19. Magyarország, 1913, szept. 16., 20. évf. 207. sz. 13.; 1928, júl. 5. 35. évf. 150. sz.

12 Az Est, 1932., jan. 12., 23. évf. 8. sz.

13. Horváth Hilda: Adalékok a polgárdi Batthyány-kastély történetéhez. In: a haza építőkövei. Tanulmányok a 19. századi építészet köréből. Sisa József tiszteletére. Budapest, 2023. Batthyány képe: 323. (Az átadott képet ezúttal köszönöm.) https://gyujtemenyek.mnm.hu/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1467640. let. 2026. jan. 15. 

14. Barabás Jegyzőkönyv: 1147 tétel. ,,G. Battyány Lajos élet nagyságban István Fő Herczegnek 650 Cfl” 

15. Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 2. kötet /1868/, Negyedik könyv: 130. 

16. Heckenast 1870.: 4.  

17. Művészet Magyarországon 1830–1870, MNG – MTA, Budapest, 1981, 304. tétel.

18. Cennerné Wilhelmb Gizella: Batthyány Lajos ikonográfiája, Folia Historica 10. Budapest 1982, 21–44.: 23. 19. j 

19. Basics Beatrix: Batthyány Lajos újabban előkerült ábrázolásai. Tanulmányok Budapest Múltjából, 2009, 34. sz.: 86. 

20. Pesti Hírlap, 1848. máj. 5, 48. sz.: 404.

21. Rózsa György: Batthyány Lajos ábrázolásai és a XIX. századi magyar politikus-ikonográfiák. In: Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete. Szerk.: Molnár András – Körmöczi Katalin. Budapest, 1998. 207–209. old. 

22. Pulszky Ferenc: Életem és korom. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Oltványi Ambrus, I., Budapest 1958, 375.

23. Barabás 1944: Jegyzőköny 1383. tétel.

24. Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat Műcsarnokában Barabás Miklós síremléke javára 1899. október hó 15-én rendezett kiállítás tárgymutatója. Budapest, Műcsarnok. Kat. sz.: 120.

25. Budapesti Hírlap, 1884. febr. 23., 4. évf. 53. sz.

26. https://gyujtemenyek.mnm.hu/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1467640 let. 2026.02. 24.

27. Függetlenség, 1943. jan., 11. évf. 2. sz.

28. Vasárnapi Ujság, 1907, 54. évf. 8. sz. a kép a címlapon.

29. Prém József: A veszedelmes arckép. Hazánk, Budapest, 1902. dec., 14, 9. évf., 295. sz. 5.

Gyakran Ismételt Kérdések