Gellérthegyi mulatság húsvéthétfőn (Jgyk 2869/c)
1845

A rajz a reformkor egyik szokásos népünnepélyét örökítette meg a fővárosban, amely már régen eltűnt a polgárok életéből. Így a kompozíció nemcsak a művészettörténetet, hanem más tudományok művelőit is édekelheti. Mint Barabás Miklós bemutatja, ekkoriban, Húsvéthétfőn a közönség kivonult a zöldbe, a Gellért-hegy oldalába, ahol nagy sokaság gyűlt egybe, „...bábos és seressátorok, kés-pipa-kép-gyümölcs-árosok, szerencse-játékosok, muzsikusok, s állatsereglet mutatók...” szolgálták ki az ünneplőket. (https://szendreyjuliakutatas.blog.hu/2021/04/05/a_reformkori_husvet_hagyomanyos_helyszine_a_gellerthegy let: 2025.10.31.) A népség élvezte a kilátást, hallgatta a zenét, nézte a bábszínházat, és a rajz szerint táncoltak is. Elől egy nagy szőrmekucsmás katona, hátrébb két úr nézi a lenti várost, az előtérben gyerekek verekszenek a tojásokért. Lent a mélyben a Duna, és a pesti Dunapart. A képből nem hiányzik a humor, és bár megjelenik egy-két népi elem, a többség nagyvárosi típusokból áll, és viselkedésüket a Művész érzékletesen meg is mutatja.