Átszállítás a Dunán
1845

A 40-es években nagy verseny zajlott a képes sajtóban, különösen a képi produkciók terén. Mint ismeretes, a Pesti Divatlap, Vahot Imre, a Honderű Petrichevich Horváh Lázár, vagy az Életképek Frankenburg Adolf szerkesztésében különböző társadalmi rétegek ízlését szolgálta ki, és mindhárom fórum szívesen foglalkoztatta Barabás Miklós-t. Vahot főleg a nemzet kortárs irodalmárainak portréit közölte, a Honderű az arisztokrácia kedvében kívánt járni, az Életképek pedig mind szövegében, mind az illusztrációkban a lehető legmagasabb kvalitást célozta meg. Az 1845–46-os évben itt jelent meg a festő három rendkívüli fővárosi életképe, melyek közül kettő a kivétlesen magas művészi nívó mellett a város életének hiteles dokumentuma lett. „Allóhíd ugyanis akkor nem lévén, — mint hogy a jégzajlás miatt a hajóhidat kiszedték, – valahogy mégis csak kellett közlekednie a két város lakosságának. Ezt hát dereglyén, jobban mondva nagy csónakokon végezték magyarul nem tudó német hajós legények, jó pénzért megkönyörülve azokon, a kiket ügyes-bajos dolguk, esetleg mulatság hívott egyik partról a másikra. A mint hogy képünkön is készül beszállni egy urasági inas, dobozzal megterhelve követvén úrnőjét, ráadásul még a kisasszonykát is czipelvén ölében.” (Vasárnapi Ujság 1910, 57. évf. 16. sz. 331. Barabás Miklós születésének 100 éves évfordulója tiszteletére megjelent vezércikk.) Ez és a Gellérthegyyi mulatság című életképek a barabási életmű igen megbecsült darabjai, az egykori városi élet megkapóan természetes pillanatképei. Érdemes felfigyelni a perspektíva sikerült alkalmazására. SzDG (Jgyk 2869 duplum)