báró Eötvös Józsefné, Rosty Ágnes
1845

Eötvösné portréja férje előző éveben festett magas kvalitású képét, annak átszellemültségét nem éri utól. Ágnes arcmásának képi erényei másban nyilvánulnak meg, leginkább a gyengéd nőiség vonzó megfogalmazásában. Az alkotások eltérő volta különösen akkor feltűnő, ha a két festményt együtt nézzük. Bár házaspári kettős portré, de úgy tűnik nem igazi képpár. A testek kivágata eltér, az asszonyból többet látni. Feltűnő a fejek méretének különbözősége, ami a hasonló műveknél azonos nagyságú szokott lenni. Nem néznek egymásra, a férj semmibe vesző tekintete egy más világot fürkész, az asszony – szemének állása szerint – valakivel kapcsolatot keres, és mintha várná, hogy megszólítsák.
A zöldesszürke háttér előtt a sötét haj és a fekete csipkeruha pompás együttest képez az óriási vörös sállal, a térbeliséget a hátér reflexének csöpp feltűnése érezteti a modell vállán. A hölgy mellén levő viruló rózsa metaforaként emeli ki az azonos színekkel megfestett arcot, és vonzóvá teszi a nem igazán divatos szépségű nőt. Mondhatni szinte megható a vékonycsontú asszony vállának, kulccsontjának, fínom vonalú nyakának gyöngéd visszaadása, mindezzel a fentemlített nőiség magasztalódik fel. SzDG