Lendvay Márton
1845
2457
Lendvay Márton (1807 - 1858)
színész
Házastársa: Hivatal Anikó
litográfia, papír, 347 × 235 mm
j. l. j.: „M. Barabás M. / 845.”, alatta, kereten kívül: „Nyom. Walzel Pesten.”
f. l. k.: „LENDVAY mint BÁNK BÁN.”; l. b.: „Nemzeti Képcsarnok”, j.: „Pesti Divatlaphoz.”
metsző: Barabás Miklós
© Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok,Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár, ltsz: 55.5080; KE 3.162
Jgyk: 1035. Lendvay Márton lith. – 20 Cfl.
Proveniencia: ajándék a Parlamenti Muzeumtól
Kiállítások: Műcsarnok 1878, I. terem, kat. 32; MM 1981, kat. 275.
Irodalom: A Pesti Divatlap 1845. dec. 11. 37. sz. melléklete; VU 1856. 13. sz. (Ismeretlen fam.); Varjú Elemér: A magyar viselet a középkorban. In: Domanovszky 1939. Magyar Színművészeti Lexikon, Budapest, 1929–1931, szerk. Schöpflin Aladár; Gerszi – Wilhelmb 1960: 198; Cenner 1973: kat. 455; SzDG 1983: 53/28.
Internetes forrás: (https://hu.wikipedia.org/wiki/Lendvay_M%C3%A1rton_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz,_1807%E2%80%931858) 2026.07.31.
A műről
Bánk nem mentét hord, hanem dús köpenyt, akárcsak a Mausoleum-beli királyok sora. Nem dolmány, hanem egybeszabott, zubbonyféle bársony felsőruha van rajta, amely vitézkötéssel záródik a nyakánál, és alóla kilátszik fényes, nehézselyem, fantasztikus növényi ornamentikájú, egészruhája, keleties, szoknyaszerű, a drága csizmáig érő végződéssel. „...a jelmezekkel történeti hűségre törekedtek, régi képek nyomán, de a kritika „lóra termett őseink“-en nehezen fogadta el ezt a bőszoknyás, asszonyos viseletet.” (Rédey 1937: 207) Szakálla és bajusza teljesen befedi arcát, nem követve az aktuális divatot, amely kiborotválja az állat, az un. ,,görög szakáll" formában. Fején ismeretlen eredetű sapka, selyemmel turbánszerűen körbekötve, hajába fonva pedig gyöngyöket látni. Ez nagyon különös, hisz magyar férfi nem viselt gyöngyöket. Végül százados hagyományok szerint dús ékszerek tanuskodnak vagyonáról, ebből következően hatalmáról. Tartása harckészséget mutat, tekintete vélhetőleg az ellenfélre szegeződik, felé fordulóban van, jobbja ökölbeszorítva, balja hatalmas kardját markolja.
Barabás e színészképe kivételesen kvalitásos alkotása a műfajnak, remekül bánik az ányalatokkal, szürkeskálája széles, a kontúr jellemábrázoló lehetőségeit drámaian kihasználja. A figura testtartása is figyelemreméltó, a kor férfiainak jellegzetes tartását mutatja, ami a far hátratolását, a mell kidüllesztését jelenti. Továbbiak Jgyk: 1223, 1441, 2999, azonosító: 7404 SzDG
