A műről
A Pesti Műegylet második kiállítására Barabás Miklós megfestette az addigi életmű 200 Cfl-os árú produkcióját, e rendkívüli magyar életképet, az első ilyet e műfajban, magyar festő kezétől. Ekkoriban nem sokan vállalkoznak egy effajta – több alakot összefűző – kompozícióra. Hogy Barabás Miklós vállalkozott a reprezentatív mű megfestésére, abban szerepe lehet, hogy ezévben megbízták a Pesti Műegylet kiállításának rendezésével, ami nagy elismerést jelentett. A biedermeier zsáner legdivatosabb vonulatát képviselő Szalagfű kiugró sikerét, finoman érzékeltetett magyaros vonásainak, a festészetünkből többnyire hiányzó humornak és gyöngéd erotikának köszönhette. Barabás Miklós bizonyára jól megnézte a bécsi Akadémia éves kiállításait, ahol több hasonló kép jelent meg, és igen kedveltek voltak. Nálunk az ilyesmi eddig nemigen fordult elő. A képen Sinkó (1981) fedezte fel a ,,virágnyelv” alkalmazását, a leány ujjai közt tartott szalagfű jelentése e szerint: ,,Adj egy csókot édes angyalom”. Barabás szívesen helyezett el képein titkos üzeneteket, ez is ilyen. Vajon népi, vagy polgári indíttatású művel van dolgunk? A divatos megjelenésű uracson a magyar nemesek zsinóros díszítésű attilláját látjuk, a németes kertészleány piros-fehér-zöld öltözékben jelenik meg, de a szalmakalapjához hasonló fejfedőt magyar leány nem viselt, dekoltázsa sem fordult elő magyar faluban. Nem is népi származék, inkább úri kisasszony, költött ruhája jelmeznek tűnik. A gáláns jelenet Barabás Miklós házasságának évében keletkezett és Jánó Mihály szerint a szerelmes festő rejtett önarcképe. Különösen érdekes, hogy nemrégiben egy spanyol szerző, Almeida érdemesnek tartotta könyve borítójának alkalmazni. (Vajon hol tett szert e képre?) Ez is csak arra utal, hogy hiába a magyaros motívumok, a mű nemzetközi tendenciákat követ.
