Normafa a Zugligetben
1841, Buda


4276

akvarell, papír, 210 × 150 mm

j. l. j.: „Barabás”

Műtárgyfelügyelet, műtárgyazonosító: 70149,01, védett

Jgyk: 2822. Zugligetben, a Normafa, Buda a.


Proveniencia: közvetlenül Barabás Miklós örököseitől

Kiállítások: SzDG 1985, kat. 85.

Internetes forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Normafa 2026.07.01.


A műről

A Normafa nevű terület a Budai-hegység keleti peremén terül el, nevét egy öreg bükk – a Normafa – után kapta, amelyhez egy reformkori művészi esemény kapcsolódik. Az esemény történetét egy emléktábla őrzi a helyszínen: „E helyen állott az a bükkfa, amely a hagyomány szerint Mátyás-király születésekor sarjadt, s 1927-ben bekövetkezett pusztulásáig Buda és Pest polgárainak kedvelt kirándulóhelye volt. A régi Nemzeti Színház művészei a játékszüneti-Normanapokon ide jártak ki, és egy ilyen ünnepség alkalmával Schodelné Klein Rozália a színház operatársulatának Európa hírű tagja 1840-ben itt énekelte Bellini: Norma című operájának nagyáriáját. Ennek az eseménynek a emlékére nevezték el a fát Normafának. Az elpusztult Normafa helyett 1962-ben ültették azt a bükkfát, amely most a márványtábla mögött áll. Budapest, Művész Sportkör 1949.” Az ősfát egy villámcsapás pusztította el 1927-ben. Barabás képe szerint a fa valóban hatalmas lehetett, amit a mellette álló pár mérete is bizonyít. A kellemes őszi erdőt ábrázoló akvarell előadási módja a később, az 50-es években festett pest-budai vedutáira emlékeztet. SzDG

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!