Zrínyi Miklós
1842

Barabás a ,,Zrínyi kirohanása" címet szó szerint értette, a kép figurája valóban rohan. Való igaz, nehéz egy hosszú, keskeny felületen egy történelmi csatajelenetet megkomponálni, és ismert előképeket sem használhatott. Ezért a festő Zrínyi rohanó figuráját mint az egész tragikus történet összefoglaló szimbólumát alkotta meg. A kellékek azért megjelennek, és értelmezik a cselekményt. A füstbe burkolódzó, égő vár fala, a felvonóhíd lánca, a híd deszkái, mindenki számára elégnek bizonyulnak, hogy az ostromlott Szigetvárát megjelenítsék, hisz a történet közismert volt. Mikor a hatalmas török túlerő által ostromlott, döntő stratégiai jeletőségű vár védése a maroknyi védő számára reménytelenné vált, kinyitották a vár kapuját, és önként a dicsőséges halálba rohantak, mivel senki sem akart rabszolgasorba jutni. Felöltötték legjobb ruhájukat, és méltósággal fogadták az elkerülhetetlen halált, és minden védő igyekezett, hogy minél több ellenséget vigyen magával a másvilágra.
Zrínyi díszes magyar gálába öltözött, és 100 arannyal megrakodva katonái élén rohant ki a várból. Pisztollyal és pajzzsal, de a festő mindezt ügyesen megváltoztatta egy buzogányra, és kardra. A kapitány arckifejezése elszánt, bár csak profilban látjuk. Az elsők között esett el, személyét ellenségei is tisztelték. A szigetváriak áldozata megváltoztatta a török háborúk történetét, azóta is a magyar história egyik legnagyobb, a jövőre nézve legeredményesebb hőstetteként értékeljük.
A mai nézőnek furcsa gondolat, hogy egy ilyen magasztosan tragikus esemény hőse egy bolti cégtáblán szerepel. De figyeljünk fel arra, hogy a cégérkép egy váci utcai szabó megrendelésére készült. Zrínyi ismeretes díszbe öltözése kézenfekvő tény volt a festőnek egy jólszabott magyar díszruha ábrázolására, ám mellékes körülmény, hogy a festmény vonzó reklám is egyben. Ne feledjük, hogy a nemzettéválás korszakában az alkotás nyilvánosság elé kiakasztásának gesztusát a tisztelet és a nemzeti büszkeség jelképeként tartották számon. SzDG