Zongorajelenet című illusztráció Czakó Zsigmond: Végrendelet című drámájából. (Jgyk 1040)
1846


2522

acélmetszet az eredti tusrajzról, papír, 197 × 160 mm

j. l. b.: „Barabas gez.” j. l. j.: „J. Tyroler fec. in Pesh”

f. l. k.: „KLAVIER-SCENE / aus dem Drama von Czakó: „das Testament” j.: „Verlag des ,,Ungar 1846.”

metsző: Tyroler József (1822–1854)

© Pozsonyi Városi Galéria, Mirbach-palota, Pozsony, (Galéria mesta Bratislavy – Mirbachov palác, Bratislava, SK), ltsz: GMB C 5604

Jgyk: 1100. Ungarnak Czako Végrendeletéből egy jelenet tus rajz Compositio – 20 Cfl.


Kiállítások: MM 1981, kat. 270

Irodalom: Der Ungar, 1846; Délibáb 1853.; Kiss A. Kriszta: Czakó Zsigmond életéről és öngyilkosságáról. Litera 2018.


A műről

A bemutatott mű Czakó Zsigmond: Végrendelet c. 5 felvonásos társadalmi drámájának illusztrációja, 4. felv. 4. jelenet. A rajz kétszer jelent meg, 1846-ban a Der Ungar-ban (német nyelvű felirattal, majd 1853-ban a Délibáb című lapban magyar szövegekkel.) A bemutató 1845 nyarán volt, rendező Lendvay Márton, főszerepben: Lendvay Márton mint gróf Táray Béla, továbbiak: Laborfalvi Róza mint gróf Alpáryné, és Komlóssy Ida mint leánya, Antónia. Őket látjuk a képen, amely Táray megőrülését ábrázolja. Egy szobabelsőben játszódik a jelenet, Alpáryné sötét ruhában egy pamlagra rogyva jelenik meg, zokogva, kezében keszkenője, Táray jobbjával kabátja szárnyába kapaszkodik, ballal egy székre támaszkodik, nehogy összerogyjon, szerelme Antónia félrebillentett fejű figurája a zongoránál helyezkedik el. E jelenet a dráma csúcspontja, amikor kiderül, hogy a szerelmesek nem lehetnek egymáséi, mert az ifjú Táray nem igazi fia a grófnak, és mindezek következtében megőrül. A dráma még bonyolódik, egészen az eredeti bűnt elkövető Alpáryné meggyilkolásáig. A váratlan, vadromantikus fordulatok egymást követik, a közönség nagy tetszésére. A fiatal szerző e darabbal pályája csúcspontjára ért, sikere óriási.
Barabás Miklós szívesen ábrázolt színpadi jelenetet, bár nem sokszor volt rá alkalma. A gesztusok ábrázolása híven tükrözi a színészek játékát, csak Antónia mosolygó arca furcsa, mivel ez a jelenet a darab legtragikusabb mozzanatát ábrázolja. Jgyk 1040. SzDG

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!