Walzel Ágost Frigyes
1840

Walzel Ágost Frigyes (1802–1860) német származású tüzérségi tiszt, litográfus, kőnyomdász. Miután a katonaságtól megvált, tanulta ki a litográfia mesterségét. Bécsben működött, majd Pesre települt. Legismertebb munkája Schoefft Ágoston: Kőrösi Csoma Sándor arcképe, amelynek eredetije valószínüleg az ő nyomdájában kallódott el. Ő adta ki Petőfi Barabás Miklós által litografált arcképeit 1846 és 1848-ban, valamint ő jelentette meg az első színes litográfiákat Pesten. Nagy (1934) szerint vállalata akkor lett igazán sikeres, mikor Barabással kezdett dolgoztatni. Többek között több tételből álló portré- ideálkép- és tájképsorozatokat stb. jelentetett meg. A nála készült litográfiák magas kvalitással bírtak, Walzel csak jó művészekkel dolgoztatott. Hirtelen halála következtében cége anyagi okokból nem maradhatott a család tulajdonában. A nyomdaipar ekkor robbanásszerű technlógiai fejlődésen ment keresztül, pl. a lassú kézi sajtókat felváltotta a gőzhajtású gyorssajtó, és a Walzel-nyomdának nem volt elegendő tőkéje a váltáshoz. Ekkor kezdték nyomdavállalatukat megindítani a tőkeerős Légrády-testvérek, és átvették a Walzel-céget, amelynek hatalmas kőraktára, grafikai sablonai, a kiadói jogok, stb. nagy értéket képviseltek számukra, sőt ezzel Walzelék szellemi hagyományával is gazdagodtak.
Az itt bemutatott – szivarozó – öntudatos polgári arckép, méltó emléket állít a kulturált üzletembernek, akinek nagy szerepe volt a város szellemi életének fejlődésében. A nyomdász nyugati divatú öltözéket visel, haja hullámos, bajusza, szakálla nem követi az általános, kiborotvált görög divatot, inkább komoly, teljes szakállat hord. A portré Barabás 1840-es évekbeli, jeles bécsieket követő, tárgyilagos akvarell-portréinak jellegzetességeit mutatja. Walzel képe közvetlen felfogású, könnyed és laza akvarell, a fej és a mellkas finoman kidolgozott, a szélek viszont elegánsan elhagyva, amivel ezesetben a Művész vonzó környezetet teremt a fő témának. SzDG