Szentpáli Pepi
1827

Hogyan indult az ifjú művész karrierje, arról több anekdotaszerű történetet közölt a Mester Önéletrajzában. Egy jellegzetes példa: „...benyit egy elegáns úri ember, a ki azt mondja, hogy ő Barabás urat keresi. — Én vagyok, — mondom neki. Meglepetést árult el az arcza. Láttam, hogy ő nem ilyen gyermek-embert keres, a mit bizonyított az is, hogy végigmérve a szemével, azt kérdezte: Az úr rajzolta Szentpáli Pepit? Mikor azt feleltem, hogy én! — megváltozott az arcza kifejezése és nagyon barátságosan mondta el, hogy a szász comesné Wachsmanné tiszteltet és szívesen lát holnap ebédre. Itt is az volt az eredmény, hogy lerajzoltam Wachsmann comes fölserdült leányát, Lottit. Itt háromszor ebédeltem, mindig előzetes meghívásra és itt is tíz váltóforint honoráriumot kaptam, e mellett az is nagy előnyömre szolgált, hogy sok előkelőséggel ismerkedtem meg, mert a rajzolás ideje alatt egyre jöttek látogatók, a kiknek sorra bemutattak.” Barabás 1944: 43.