Szent István magyar király Szűz Mária előtt térdelve. A zentai Szent István kápolna főoltárképe
1845

Félköríves kivágatban festett templombelsőt látunk, ahol felhők között trónolva feltűnik a vörösruhás Szűz, félig fehér gyolcsba burkolt gyermekével. Ruháját kék kendője veszi körül. Előtte a koronázási palástba burkolt, a templom lépcsőjén térdelő ősz király, kezében egy pajzs országa címerével, amelyen a Szentkorona és a jogar van elhelyezve, mint urakodói jelképek. Fentről éles fénysugár vetül a jelenetre.
Az 1770-ben épült második zentai Szt. István templom oltárkép-együttese (főoltárkép: Szt István felajánlja a koronát Szűz Máriának; mellékoltárok: Keresztrefeszítés, Mária mennybemenetele, Jgyk 1025, 1026.) a Művész korai szakrális művei, az oltárkép-műfajban ritkán dolgozott. A templom 1911-ben tűzvész áldozata lett, de a három nagyméretű festményt a tűzből kimentették. A reprezentatív templom újraépítése Zenta főterén rövidesen megkezdődött, de a munka 1914-ben megszakadt, és a történelmi helyzet okán nem is folytatódott. A nagyméretű sorozat ezek után 1929-ben a plebániapalota Szt. István kápolnájában – amely az egykori nagytemplom jelképes utódaként templomi rangot kapott – lett elhelyezve, ma is ott láthatóak. A modern környezet és a képek archaikus látványa kissé disszonáns, amit különösen a kápolna alacsony mennyezete okoz. Továbbiak Jgyk: 1025, 1026, 3023. SzDG