Parasztgyerek téli rongyokban
1845 után

A koldusgyermek-figuráról ismeretes egy 1835 körül festett akvarell, amely lehetséges, hogy még Barabás Miklós itáliai útján készült. Az utóbbit 1847-ben rendelte a Kiadó, de csak évekkel később jelentette meg. (Jgyk 1164) A koldusfiú látványa nagyon pittoreszk, a hozzá hasonló, „művészien” rongyos és szánandó figurák a biedermeier festészet kedvelt témái, bár nálunk nem sok ilyen fordul elő. Révész Emese tanulmányában így ír a gyermekszegénység ábrázolásáról: „A kiszolgáltatottság olyan végletes állapota volt ez, amely különösen alkalmasnak bizonyult a keresztényi irgalom és könyörületesség felkeltésére. Barabás Miklós az 1840-es években az elsők között foglalkozott itthon a témával... Barabás a részletek reális megfigyelésével rajzolta meg alakjait, anélkül azonban, hogy átlépte volna a biedermeier szentimentális ábrázolási sémáit és a keresztény karitász morális konvencióit, amely az utcán csavargó koldusgyerekeket szomorú, ám a modern nagyvárosi léttel szükségszerűen együtt járó jelenségnek tekintette. Mindez persze nem zárja ki tárgya elmélyült és empatikus megfigyelését.” – (Révész 2019: 134.) A fiúcskán látszik, hogy „modellt áll”, vagyis Barabás Miklós meglátta őt, és bizonyára felkérte a modellkedésre. Nagyon látszik, hogy természet után örökítette meg, és talán ez adta az ötletet a kétszemélyes kompozícióhoz, amelyen már – a témát továbbfogalmazva – egy életképi jelenetet látunk. A képnek megrendelője nem volt, és az alkotás Barabás Miklós archívumában maradt fenn.