Rozsváry (Kornhoffer) Vilma
1850

A rendkívüli szépségnek tartott Vilma férje kivégzésekor – aki az első felakasztott aradi vértanu – már várandós volt. A fiatalasszony igyekezett, hogy gyermekét ne forradalmár férje nevére kereszteljék, és élete nehezen hihető, regényes fordulata volt, – a hagyomány szerint – hogy azonnal ismét férjhez ment, ismét egy Ormay nevű úrhoz. Ezek után az asszony egymagában Konstantinápolyba (Isztambul) emigrált, végül következő férjével Brazíliában élt. (Wikipedia) E képe az adatok szerint Ormai halála után készült, de semmi jele rajta a gyásznak. Ám a régóta alkalmazott, jelképes kolorit talán jelent valmit. A csodás fehér nehézselyem ruha, a drága fehér csipkegallérral, a vörös, fehér szőrmés belépő, és a háttér zöld brokát bútorhuzata nemzeti érzéseket szimbolizál. Az özvegy mutatós biedermeier ékszereket visel, ám az ujján hivalkodva feltűnik az egyszerű arany karikagyűrű, házasságának bizonyítéka. (Vajon melyik férjéhez kapcsolódik?) A mű a BM portrék között rendkívüli kompozíciójával tűnik ki, a testtartás ugyan szokványosan jobbra-balra mozdul, ám a karok, a kezek játéka igazi mozgalmasságot visz a képbe. A hölgy szemei különösen ragyognak, de meghatározhatalan, hová tekintenek. Az ecsetkezelés kétféle, a modell bőrén elefántcsont símaságú felületet képez, a bútor, a ruha könnyeden kapkodó, laza foltokból áll össze. A mű az 1850-es, 60-as évek női portréinak különösen esztétikus sorát kezdi, ennek érvényesítése ekkoriban a Művész fő törekvése.