Habsburg–Lotaringiai Ferenc József
1852

I. Ferenc József 1852. június 5.-én érkezett uralkodóként először egy hosszas magyarföldi körutazásra. Jun. 9.-én meglátogatta a főváros nevezetes épületeit, így a Nemzeti Múzeumot, a Szent Rókus Kórházat, a pesti vármegyeházát, valamint a Főtörvényszéket (korábban: Magyar Királyi Kuria). (Hölgyfutár, 1852. június 11.: 529. Id.: Serfőző 2024: 427. j.) A Múzeumban a Pesti Műegylet kiállításán találkozott a Helytartótanács rendelésére sebtében elkészült hatalmas portréjával. (Az alkotás leírása: azonosító: 2927.) A látogatás emlékére a hivatalok egymás után rendelték meg a további arcképeket, így a helytartótanácsi mű egy sorozat első darabja lett. A később festett alkotások a további portrék láttán valószínüleg ennek replikái voltak, hasonló kompozícióval, de változó részetekkel. (Nem tudni, milyen volt az előző kép.)
Még ebben az évben a Pesti Cs. Kir. Főtörvényszék termeibe került az újabb uralkodói portré, amely csak néhány centiméterrel volt kisebb a helytartótanácsinál, és valószínüleg csak a császár testtartásában, arcformálásában és a miliő részleteiben különbözött a korábbitól. Egy zárt palotabelsőt látunk, fehér burkolattal és vörös falakkal. A teremben a fehér, aranyozott bútorok, talán emlékeztetni kívántak a Várpalota múltjára, így faragásuk barokkos. A trónszék fölött a trónbaldachin, a hatalmas aranyzsinórral felkötött vörös bársony kárpit is barokkos emlék. A császár mellett óriási, kétfejű aranyozott sassal ékesített fehér márványlapú asztal áll, rajta az egyenruha tartozéka, az aranydíszes csákó. Egy igazi modellként viselkedő, biedermeier módra egyenes tartású, karcsú főtisztet látunk, teljes uralkodói, ugyanakkor magyaros díszben. Sötétkék (császári) huszártábornoki egyenruhája arany sujásokkal és paszománnyal díszített, mellén a Birodalom szalagja és az állandóan viselt három rendjele, a Mária Terézia, a Szent István, valamint a Lipót Rend. Nyakában az Aranygyapjú rendjele függ. Két ágyúkeresztet is látni, amelyek valószínüleg az 1848-as Santa Lucia-i csatában való hősiességére emlékeztetnek, valamint vékony arany szalagot a másik vállán keresztbe, ez a csatákra való felkészültségét jelzi. Jobb kesztyűs kezébe fogja a bal kesztyűjét, meztelen balkeze kardja ezüst markolatán. De a legfontosabb részlet a hosszas, keskeny, sápadt arc. Ez egészen természetesen van megfestve, úgy tűnik nem idealizált, mint annyi más porréján. Talán tényleg így nézett ki, minden forrás írja, hogy jóképű volt.

A főtörvényszéki kép alá egy réz emléktábla is készült: „Ferenc József császári és királyi apostoli felsége 1852-ik évi jun. 9-én a pesti főtörvényszéket megtekintésére és legmagasabb megelégedésének kijelentésére méltatván, hála emlékéül e kép birhatását megengedni kegyeskedett.” (U. o.: 135.) Nagy a sietség a lojalitás mielőbbi bizonyítására.
,,A kép az 1896-ra felépült Kossuth Lajos téri Igazságügyi Palotában a Kúria elnöki fogadótermében, a földművelésügyi minisztérium felé nyíló ablak mellett függött..." (u.o: 136.) 1951-ben a MMOK a festményt a MNM TKCs-ba szánta, de ott már megvolt a kép 1853-as példánya, és így a mű a BTM Kiscelli Múzeumába került. 2013-tól a portré a Budapesti Történeti Múzeum „A királyi palota – a kultúra vára” című állandó kiállításán látható. (Részletesebben: u.o.: 136.)
Továbbiak azonosítói: 2927, 2961, 2990, 3711, 3746, 4394, 4403, 6992, 7027, 7591, 7607, 7742, 7746
Szvoboda Dománszky Gabriella, 2023.