Női portré / Idős hölgy fehér csipkegallérral
1839

Mint Barabás írja, 1837 augusztusától jött-ment Erdély és Pest között. Úgy tűnik még nem volt készen arra, hogy végleg elhagyja szülőföldjét. Így megszakításokkal Erdélyben időzött, Sáromberkén, majd Nagyszebenben, stb. Hírneve ekkorra megerősödött, és nagyon sok megbízást kapott itt, az erdélyi arisztokrácia különösen igénybe vette. De novemberben megint Pesten volt, majd az árvíz miatt visszamenekült Kolozsvárra. Itt szeptembertől sok munkája lett, és az 1839–40-es telet Kolozsváron töltötte, amit 1839 nyarán megszakított a gräfenbergi tartózkodással. Feltehetőleg a következő női arcképeket is ekkor festette, visszatérve Kolozsvárra, és ott időzött egészen addig, míg végül is Pestre távozott, ahonnan nagyon hívták. Kolozsvári munkái komoly fejlődést mutatnak mind az anatómia, mind az ecsetkezelés, mind a lélekábrázolás terén.
A hölgyet jobbra kivilágosodó barna háttér előtt látjuk. Öltözéke gazdagon redőzött fekete selyemruha, mély, kerek nyakkivágással. A nyakában fehér, vékony, bravúrosan megfestett csipkegallér, amely eltakarja a kivágást. Fején fínom fehér csipkefőkötő, pici fátyollal, kék masnival. Barna hajú, barna szemű, rangos asszonyságnak tűnik, enyhe mosollyal. A kép Kozsváron, vagy egy Kolozsvár környéki birtok kastélyában készülhetett. SzDG