Néhai gróf Keglevich (III.) Miklós
1848
2674
alispán, a hevesi szabadelvű ellenzék vezére
olaj, vászon, 252 × 154 cm
j. l. b.: „Barabás M. 1848”
© Dobó István Vármúzeum, Eger, ltsz: 55.273.
Jgyk: 1245. Néhai gróf Keglewich Miklós, élet nagys. Heves Vármegyének – 300 Cfl.
Proveniencia: Az egri vármegyeházáról. Végh József egri ügyvéd és műgyűjtő személyes jó viszonyban volt Barabás Miklós-sal, és több festményét is birtokolta. A neoabszolutizmus idején a vármegyeház ülésterméből való eltávolítása után ő őrizte a portrét. Ugyancsak ő őrizte az egri Kaszinó Keglevich Miklós térdképét is. (Jgyk 1261)
Irodalom: Szederkényi Nándor: Heves vármegye története IV: Egervára visszavételétől, 1687-től 1867-ig. Eger, 1893.; Breznay Imre: Az Egri Kaszinó százéves története. Eger, 1934; SzDG 1983: 86.; Basa László: Egy Jókai regényhős sírja a nagykátai temetőben. Megjelent a „Tápiómenti 2 hetes” internetes mellékletében 2008. január 4-én.; Basa László: Egy regényes élet. Tapiokultura, 2012.
Internetes forrás: http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/k/keglevich_miklos_utca 2026.08,27.
A műről
A gróf megjelenése kissé más, mint a reprezentatív hivatalos portrék Barabás Miklós-nál eddigre nagyjából kialakult típusa. A főúr igazi fenegyerek volt, mind politikai magatartásában, mind magánéletében, talán a megrendelők sugallták a természetesebb felfogást. Az egész kép könnyedebb a 40-es évek portréinál. A kolorit igen vonzó, a vörösök és sötétkékek váltakozása színesebb hatást ad a szokottnál. A háttér felhői – mint annyi más Barabás Miklós-portrén – itt is gomolygó, fent ragyogó, lent elmélyülő színeket mutatnak, a nagyon távolba mélyedő perspektívát hangsúlyozzák, és a háttér messzi tája fokozza az alak közelségét, bár nem valószínű, hogy a táj valóságos képződmény. Keglevich szeme kissé szórakozottnak tűnik, a gróf túlságosan kinéz a képből. Jobbkezével kardját csak érinti, gallérja repked. Dolmánya eltér a szokásostól, bővebb, hosszabb, mentéje mögötte, a karosszében látható. A megvilágított vörös drapéria keretbe fogja az arcot, de a mű ecsetkezelése, különösen ezen a részleten, kissé elnagyolt. Kerüli a rajzosságot, a tükörsíma felületeket, kissé lazább a festés a szokottnál, és ezzel mintha az egész látvány természetesebb lenne.
Keglevichet ellenzéki visekedéséért sokat üldözték, de halála után ,,A rendek fényes elégtételt szolgáltattak neki. Mihelyt haláláról értesültek, nagy magasztalások között iktatták jegyzőkönyvbe hazafias érdemeit, s Barabás Miklós festőművésszel megfestették a gyűlésterem számára életnagyságú arcképét. Ennek leleplezése Schneé főjegyző alkalmi beszéde kíséretében az 1849. évi június 15-i gyűlésen történt." Kiss Adrien: Keglevich Miklós utca. Beszélő utcanevek. Eger 2009. SzDG
