Vahot Kornélia
1843


2283

vachottfalvi Vahot Kornélia

Házastársa: Erdélyi János

ceruza akvarell, arany, fedőfehér (oxidálódott), papír, 262 × 210 mm

j. l. b.: „M. Barabás Miklós 1844”

© Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: 1937- 3106

Jgyk: 866. Erdélyi Jánosné hólta után emlékezetből a. – 35 Cfl.


Proveniencia: Az 1846-ban alakult MNM Nemzeti Képcsarnok tagságának ajándéka, majd a MNM TKCs ajándékozta a múzeumnak, 1938-ban.

Kiállítások: Magyar Remekművek kiállítása, MNG – Nógrádi Sándor Múzeum, (2012-től Dornyai Béla Múzeum), Salgótarján, 1984. jún.–szept.; SzDG 1985, 103.

Irodalom: SzDG 1983: 10/21; Veszprémi 2009: 18/23.


A műről

Vahot Kornélia Vahot Imre és Sándor húga, Kossuth unokahuga. 1839-től Erdélyi János irodalmár neje, aki 1840-ben gyermekágyi lázban meghalt. A képnek nem ismeretes előzménye, és mint Barabás jelzi „emlékezetből” festette, amint ezt többször is megtette, köszönhetően rendkívüli karakterérzékének. (Jgyk: 881) Feltehetőleg az akvarellről 1846-ban egy nagyméretű olajkép is készült, amely lappang. A szépséges fiatalasszony rózsaszín tónusú környezetében, halványrózsaszín ruhájában, mint egy álom tűnik fel, a könnyed levegősséggel Barabásnak sikerült jeleznie, hogy nem egy evilági lényt látunk. A művön belül az arc miniatűrszerűen kidolgoztt, ami izgalmas kettősséget eredményez. Ezekben az években több hasonló női arckép került ki keze alól, és még fog is, érezhetően tudatosan igyekszik igazodni az európai trendekhez. Különösen nyugateurópai utazása után erősödik fel nála ez a törekvés. Ám ez a stílus legközelebb Bécsben is megfigyelhető, amire gyakra adódik alkalma. J. N. Ender sorozatban festi a hasonló kompozícókat, J. Kriehuer ugyancsak. Az angol iskola akvarelljeiről közvetlen élménye lehetett, ez a levegős, vizes akvarell onnan indult ki. (lásd Jgyk 785, 846, 2860, azonosító: 7385, stb.) SzDG

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!