„Múlt”
1842

„1844-ben gróf Berényinek, a ki agglegény volt, lefestettem időközökben egyenként vagy 4 kedvesét. Egyszer azt mondja nekem, valami eszméje támadt: ez aquarelleket szeretné keretbe foglalni s a mostani kedvesének képe alá a „jelen” szót, az előbbi arczképe alá pedig a „múlt” szót íratni, természetesen görög nyelven, hogy ne értse mindenki. De már most a következetesség azt kívánná, hogy egy harmadik is legyen ott, ezzel a fölírással: „jövő”, de ezt nem lehet megfesteni, úgy-e bár? Én azt feleltem neki, hogy igenis lehet, még pedig úgy, hogy dominóba festenék egy alakot, lárvával az arczán. A gróf úr ízlését úgyis ismerem már, fekete vagy nagyon sötét barna haj, a szem is sötét-barna, gömbölyű kar és telt nyak, csinos fül, így az arczkép szükséges, látható részei meg volnának, a többit eltakarja az álarcz. A grófnak nagyon megtetszett ez az eszmém s én meg is festettem.” Barabás 1944, 80, 81. Vagy a szöveg, vagy a Jegyzőkönyv datálása téves.
A Múlt című festmény valóban a leírtaknak megfelelő nőalakot mutat, egy palota erkélyén. A szép, fekete fátylas nő nem túl boldog a képen. Sötét bársonyruha van rajta, fehér szőrmebéléssel az ujjakon, az erkély korlátján belépője. Az akvarell talán itáliai emléket ábrázol, a háttérben a tenger egy vitorással.