Liszt Ferenc
1846


2511

Liszt Ferenc (1811, Doborján - 1886, Bayreuth)

zongoraművész, zeneszerző

olaj, vászon, 132 × 102 cm

j. l. j.: „Barabás M. 847”

A zongora kottatatóján felirat: „F. Liszt”

© Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, ltsz: 178

1089. Liszt Ferencz térdig ol. a' Múzeumnak – –


Proveniencia: Liszt második látogatásakor, pesti hangversenye után Liszt Kubinyi Ágoston múzeumigazgató engedélyét kérte, hogy arcképét a Múzeum számára megfestesse, s megbízta Barabás Miklós-t a portré elkészítésével. A festmény költségeit a Nemzeti Képcsarnok Egyesület közadakozásból fedezte, s Liszt térdképe 1849. október 14-én került a múzeumba, a leltárkönyv szerint „... ajándékozta több tisztelője". Sebestyén Ede: Liszt Ferenc hangversenyei Budapesten. Hat évtized krónikája. Budapest, 1944: 33–35.

Kiállítások: Síremlék kiáll. 1899, kat. 6; Liszt Ferenc emlékkiállítás, 1911, a születés 100. évford., kat. 6.; Liszt nemzetközi kiáll. Róma; Liszt Ferenc Emlékkiállítás. Leíró lajstrom. Összeáll. Dr Bartha Dénes. Budapest, 1936. kat. 5.; MTKCs emlékkiállítás 1959, 19; Liszt emlékkiáll. 1986.; Bécs – Budapest a századfordulón. 1870 – 1920. Ermitázs, Szentpétervár, 2005. –-2006.; A művészet arca – a művészek arca. A MNG alapításának 50. évfordulója tiszteletére. Kogart Ház, Budapest, 2007. márc.– jún. kat.: 13. Magyar és európai Liszt Ferenc 1811–1886, rend.: Eckhardt Mária, PIM Budapest, 2011

Irodalom: TKCs 1894, 337; Malonyai 1905, 46. o. után.; MNMKÁ 1909, 387.; Liszt Ferenc emlékkiállítás lajstroma, 1911, címlappal szemben; Hoffmann 1950, XLVII. tábla; Hamburger Klára: Liszt Ferenc, Budapest, 1966., 1980.; Rózsa 1977, kat. 39.; SzDG 1983, 79.; Veszprémi 2009, 14/18; SzDG 2009, 43/42. Vadas József: A magyar festészet remekei, Budapest 2009.; Bolgár György: Made in Hungary or made by Hungarians. Kossuth Kiadó, Budapest, 2009.


A műről

Liszt Ferencet, a magát magyarnak valló világhírű zeneművészt minden pesti látogatása alkalmával a nemzettéválás lázában élő hazafi közönség rajongva fogadta. „Liszt Ferencz, a zongora király, szinte nálunk van! Dicső láz ragadozza miatta még a’ komolyabb vérüeket is mert, épen megye-gyűlésünk lévén, a’ zene-hős, a’ nagy hazafi, pártatlan tetszéssel, éljen-vihar között, neveztetett ki táblabírává.” (Torma. Életképek, 1846, 7. sz., aug. 15.) Nagyobb megtiszteltetést ennél magyar hivatal nemigen adhatott. „A pályája csúcsán álló festőnek sikerült remekül megragadnia az Európa-szerte ünnepelt művész romantikus egyéniségét. A festmény ... a Barabás oeuvre egyik fő műve...” (Rózsa 1977: 19., 39. k.) Barabás Miklós a drága zongora ábrázolásával, Liszt repkedő fehér gallérjával, magyaros, fekete bársony, vörös bélésű attilájával – és annak ragyogó piros gombjaival romantikus hatást ér el. A sötét háttér körben forgónak tűnő bevilágítása nagyszerűen használja ki a fényárnyék-kontrasztját, szinte dicsfény-szerű, sugárzó környezetet adva a nagy zeneművésznek, ami jól illett a közönség lelkesültségéhez. A fényárnyék játéka Liszt arcán is érvényesül, ilyet Barabás Miklós nemigen szokott alkalmazni. Mintha tekintete a ,,jövő zenéje" felé vetülne.

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!