Liszt Ferenc
1845

Barabás Miklós Jgyk-ben e litográfiát ezévben rögzíti, és a kompozíció a következő évben készült festmény (Jgyk 1089) vázlata lett. A portrét természet után rajzolta, az abszolut hűségen túl a törekvés az volt, hogy a kép mielőbb eljusson a rajongókhoz. Liszt mint zongoraművész attribútuma, hangszere előtt áll, jobbjával rátámaszkodik, balja csípőre téve. Kissé jobbra fordul, de elfordulva balra néz. Jellegzetesége a kissé lehajtott fej, a várakozó testtartás, amelyet a nagy képen felemelt fej, és előretekintő mozdulat vált fel. Különös öltözéke – fekete bársony hosszú, magyaros attila, alatta fehér ing, szétnyitott nagy fehér gallérral – kifejezetten nemzeti jellegűvé teszi megjelenését. Liszt nagy odaadással felvállalt magyar identitásának mondhatni tüntető bizonyítéka. Az attilát valószínüleg már Pesten varrták. Liszt 1846 októberének elején magyarországi hangversenykörútra indult. Ezzel a provinciális magyar zenei életetet sikerült egycsapásra nemzetközivé tennie, amit több lap is büszkén felemlegetett. Jgyk: 1089 SzDG