Laborfalvi Róza
1846

Benke Judit, később Laborfalvi Róza 1833-tól lépett szípadra, majd 1837-től, a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) társulatának tagja lett. Erőssége volt a tragikai szerepkör, a ,,parancsoló" királynők, hősnők alakja, amelyeknek a színésznő külseje is megfelelt. Különösen szép, zengő hangja volt, ,,Hangjáról Széchenyi egyenesen azt állította: „A legszebb muzsika, amit hallottam valaha.”
Ismeretes élete nagy szerelmének története férje, Jókai Mór iránt, amely a legenda szerint 1848 márc. 15.-én a Nemzeti Színházban kezdődött, a Bánk bán fellelkesült előadásán. Az ünnepelt díva Gertrudist alakította, és az elbeszélés szerint teljes királynői díszben szembetalálkozott Jókaival a színpadon, akit elvarázsolt a látvány. Hát még mikor az ünnepelt díva saját kokárdját tűzte az ifjú forradalmár mellére. Róza megjelenésének láttán – amit Barabás híven tükröz – a történteken nincs mit csodálkozni. A mű szerint az öltözék végtelenül pompázatos és előkelő, igazi királynői viselet volt, stilizált nemzeties formában. A hősnőt a Mester teljesen szembeállította a kompozícióban, – hogy a ruha minden részlete jól érvényesüljön – de a szigorú arc elfordul. A jelmez alapja a hosszában csíkos selyemkrinolin, rajta egy második, rövidebb csipkeszoknyával, amelyen dúsan ráncolt, gazdadon kivarrt tüllcsipke-kötény látható. A magyarosra formált, mintás selyem ruhaderék a teltkeblű, karcsú derekú művésznőn igen előnyösen mutat, kivágása meglepően szolid. Fűzése gyöngyökkel történik, és a hölgyön ezen túl is sok a gyöngy, ékszerei jórészt ebből készültek. Róza haját is két sor gyöngy szorítja le, amelyhez ugyancsak kivarrott, hosszú tüllfátyoll csatlakozik. A találkozás romantikája az idő, az események, az általános hangulat, az elragadó királynői szépség egybetalálkozása révén eluralkodott a lelkeken, Jókaiék esetében élethosszig tartó szerelmet hozott. Továbbiak Jgyk: 859, 891, 896, 1076, 1100, 1226, 1586, azonosító: 348, 6569