Koldusgyermekek
1847

A kép az 1847-es Irisben nem jelent meg, ám évek múlva, 1855-ben Heckenast a Család Könyve kiadványban kiemelve közölte. A sikeres zsánerképről akvarell is készült, de az lappang. Több másolata ismert, a fiú egyedül is szerepelt. A szánandó szegénység ábrázolása – ha gyerek jelenik meg a művön méginkább – a biedermeier közkedvelt, megkapó toposza. Mint ismertes, a jelenet eredete Németalföldről és Franciaországból sugárzott szét. Az egyre inkább érvényesülő kapitalista társadalom új problémákat hozott, a városi szegénység növekedett. A megjelenő gyerekkoldusok a tehetős rétegekben borzongást keltettek és lelkiismeretfurdalást ébresztettek, amelyet egy kis alamizsna elhallgatatott. A pittoreszk megjelenésű rongyosok láttán pedig örültek, hogy nem tartoznak közéjük, és a horrorisztikus jelenetet megvásárolták.
A lapon két gyermeket látunk, egy templom kapujában, ahová bebocsátást szeretnének nyerni. A leány ezért nyúl a csengőért. Sok rongy fedi testét, de – micsoda borzalom – mezítláb van a hidegben. Mellette álló öccse hatalmas, rongyos kabátot visel, fején óriási fejfedő. Ő szemrehányó tekintettel néz, és várakozik. A dús rajzi elemekből összeépülő kompozíció a gyerekek mozgalmas ábrázolását ellentétként használja a mögöttük levő síma, rideg falakkal, ahová nem biztos, hogy bejutnak egy kis megkönnyebbülésre.
Továbbiak Jgyk: 1163, 2864, azonosító: 4318, 4990, 7263. SzDG