Kölcsey Ferenc
1840

Kölcsey Ferenc költő és politikus, kiváló szónok volt, valamint Kazinczy legjobb tanítványa, szeretve tisztelt kortársa a felvilágosodás és a reformkor nagyjainak. A nemzettéválás sodrában romantikus hévvel emlegette a haza régi dicsőségét, az országgyűléseken nagyhatású, lenyűgöző szónoklatokkal lépett fel. Megjelenése a kortársak szerint átszellemült, sápadt és légies volt. Barabás Miklós egzisztenciája már biztos volt a fővárosban, mikor a Magyar Tudós Társaság felkérte Kölcsey portréjának elkészítésére, az 1840-ben megjelenő évkönyve illusztrálására. A festő előképnek a bécsi Einsle által 1835-ben festett művet használta, de nem tudni, hogy ez előírás volt-e, vagy a festő választotta. Einsle alkotását 1836-ban Ender rajza után C. A. Schwerdgeburth (1785–1878) sokszorosította, és metszetén, úgy mint a festményen a valóságnak megfelelően Kölcsey bal szeme az ép, és Barabás is ezt az állapotot örökítette meg. A mű Barabás Miklós ritkán fennmaradt eredeti tusrajza, de az Einsle-féle ábrázolás megrázóan mélytüzű tekintetét nem adja vissza.