Kisfauldy Károly halálos ágyán, barátaitól környezve. Vörösmarty, Bajza és Toldy
1887

Barabás Miklós jegyzőkönyve nem tartalmazza ezt az irodalomtörténti jelentőségű, ám titokzatos illusztrációt, de a Tormay-Szegedi Maszák féle családi pótlásba bekerült. A zsánerszerű jelenet merő fikció, irodalmunk paradigmaváltásának szimbóluma, az akkori irodalmi élet vezető személyiségeivel, Kisfaludy legfőbb barátaival. A reformkor hajnalán, az új irodalmi törekvések vezéreit látjuk a képen, előfutárukkal, a Kazinczy-féle klasszicizáló irodalmi stílus változását jelképező romantikus Kisfaludy Károly halálos ágya mellett. Minden szereplő portréja Barabás Miklós munkáinak másolata, de kissé megfiatalítva, kivéve Vörösmartyt, aki nem hasonlít. Kisfaludyról Barabás profilképet soha nem rajzolt, ám a megboldogult vonásai 1844-es portréjához hasonlóak. A halott költő fehér selyem ágyban fekszik, Bajza az ágyra támaszkodó alak, Toldy a kabátjába dugott kezű figura, Vörösmartyt karbafont kezekkel látjuk. A Vasárnapi Ujság szerkesztői 1830-ra, Kisfaludy halálának idejére datálták a rajzot, ami téves, 1830-ban a kép merő anakronizmus. A Jgyk-beli 1844-es besorolás is téves, sőt, az egyes forrásokban olvasható 1843 is. A képecske csak 1845 után készülhetett, mert az egyik szereplő, Schedel (Toldy Ferenc, Jgyk 1017) felhasznált litográfiája 1845-ben jelent meg, tehát minden előkép későbbi. A legvalószínűbb a 1887-es évszám, és lehetséges, hogy a lap rendelte meg a művet. A kissé merev kompozíció kedvelt illusztráció lett, a Vasárnapi Ujság háromszor közölte. Az I. változat litográfia, Barabás sajátkezű metszése, 101 × 150 mm, lappang. SzDG