Dániel Zsófia
1860 körül

Mint Jánó Mihály közli a Dániel család vargyasi kastélyából több festmény került a Székely Nemzeti Múzeumba. Köztük volt a kékruhás hölgy is, Dániel Gábor főispán testvére Zsófia. A középkorú hölgy megjelenése különös, búzavirágkék selyemruhája szabása szerint magyaros díszöltözék, amely a 30-as évek divatja szerint szabadon hagyja a vállakat, a szűk derék nem fűzött, hanem ékszergombokkal záródik, és dúsan redőzött szoknya tartozik hozzá. Fején ékköves párta, amelyről aranyhimzéses tűllfátyol omlik alá, amit jobbkarjával felfog és hasonló csipke díszíti a ruha kivágását. Szoknyáján ugyanilyen tüllből készült aranyosan csillogó csipkekötényt látni. Tehát a magyaros öltözék tartozékai megjelennek, párta, fátyol, kötény, bő szoknya, de azért ez egy roppant elegáns báliruha. A nő kezében legyező, frizurája az aktuális divatot követi, a fejtetőn felmagasított, nyaka körül hosszan lelógó loknikkal. Jánót megragadta a hölgy álmodozó arckifejezése, – amely Barabás Miklós egyik remekmívű alkotása – és franciás reminiszcenciákat vél rajta felfedezni. A sápadt arc, a szürke háttér, a bordó függöny, a fényes fekete haj, a ragyogó selyem andalító kék színének együttese az életmű egyik kiemelkedően kvalitásos női portréját képezi.