Kátyúba akadt hintó. Illusztráció Bernáth Gáspár: Alföldi gyorsszekéren című novellájához
1844

Sáros úton kerékagyig süllyedt, zárt gyorsszekeret öt (talán hat) ló húz. A szekér ajtaja nyitva, egy hölgy éppen kizuhan belőle, de egy férfi visszarántja. A kocsi belsejében egy férfi pipázik. A bakon egy kocsis és egy kísérő, a kocsis kezében mérhetetlenül hosszú ostor, amellyel a lovakat hajtja. Egy távoli gémeskút jelzi, hogy a kocsi az Alföldön közlekedik.
A korabeli utazás csapadékos időben hírhedetten gyötrelmes volt, amit Barabás is átélt, Önéletrajzában így ír: ,,Kolozsvártól Pestig tíz napig jöttünk, az egész Alföld egy nagy tenger volt, s mi Bárándnál fél napon át csak arra hajtattunk, ahol a fűszál kiállt a vízből. Éjjel fagyott és nappal olvadt, úgy hogy az ember minden perczben attól tarthatott, hogy a vízzel borított utakon az árokba bedől. Mikor a szolnoki hidat elhagytuk, már láttuk a vendéglőt, de mégis azt hittük, kidőlnek a lovak, a míg oda érnek. Hasig érő volt a pocsolya és a színén vékony jégkéreg, mikor a ló lábát rátette, nem szakadt be, de mikor a súlyával ráereszkedett, egyszerre beszakadt s a jégdarabok úgy öszszevagdalták a lábát, hogy a szegény pára reszketett, mint a nyárfalevél." Barabás 1944: 108.