A műről
báró Prónay Gábor egy kulturált és elkötelezett hazafi, 1855-ben jelentette meg a Vázlatok Magyarhon népéletéből c. munkját, (német és francia nyelven is) amelyet néprajzkutató érdeklődése nyomán írt, mivel megfigyelései szerint a régi népszokások eltűnőben vannak. (Haberern 1875) Ezek megörökítése céljából szövegét nagyszerű illusztrációkkal látta el, és művének különös jelentőséget ad, hogy három kiváló művészünket – Barabás Miklóst, Sterio Károlyt és Weber Henriket kérte fel 25 színes kép megalkotására, amelyeket elsőként az addig nem alkalmazott nyomdatechnikával, színes litográfiával sokszorosítottak. Ez fantasztikus ujdonság volt, és a díszes kötet kikerült az 1855-ös Párizsi Világkiállításra, ahol a képzőművészetet különösen előtérbe állították. A világ azonnal felfigyelt az albumra, és Prónayra hullott a kitüntetés az európai uralkodóházaktól, és tudományos intézetektől, (Haberern 1875,: 11, 12.) a hazai közönség elragadtatására. Az előkészületek során Prónay ötlete volt, hogy Steriót szerte az országba motívumgyűjtő körútra küldte, a népélet megfigyelésére. (Budapesti Hírlap, 1855 aug. 16. 2451.) – (Mellesleg Sterio ekkor fedezte fel, csatlakozva Pettenkoffenhez, a festészetnek Szolnokot.) – Az itt bemutatott kivételesen megőrzött akvarell ritka hírmondó a képi eredetik közül. Jellegzetesen Barabás-kép, halvány színei, az úsztatott ecsetjárás könnyedsége, a tág horizont a 30-as évek végi alföldi képeit, vagy az ekkoriban készült városmajori részleteket idézi. Ám a kinyomott kötetben mindez elvész, a litográfia zsíros festéke, amellyel minden színt külön kellett felvinni a papírra, elnehezíti a formákat, és az olajfestéshez hasonlóvá teszi a felületet, ám ez esztétikailag nem rontott a megjelenésen.
