Ismeretlen nő rózsaszállal
1845

Kiváló kvalitású portré, a hölgy szinte megelevenedik az egységesen sötét hátterű vásznon, nem látni, honnan van az arcon és a vállon – az egész baloldalon – kialakuló árnyék. Az arc valószínüleg teljesen karakteres, egyéni és egyedi, amint a váll, a mellkas is hű tükre lehet a valóságnak. Semmi idealizálás, a kulccsontok szépen előtünnek a vékony ábrázolton. Kezei anatómiailag hibátlanok. Bár frizurája szokás szerint középen elválasztott, de nem is síma, nem is loknis, csak a hullámos hajat hátrahúzták. Ruhájának széles csipkedísze könnyed és gondos, de nem aprólékos ecsetelésű, vörös belépőjének anyagszerűségét viszont nem adja vissza a Művész, a textil kissé bádogból hajlítottnak tűnik, csakúgy mit a szoknya anyaga. Érdekes, hogy Barabás a reális portrét idealizálás nélkül is romantikussá tudja tenni. A kissé félrebillentett fej álmodozó arckifejezése, az egész megjelenés egyszerűségében is gazdag előadása, de legfőképpen a jobbkézben levő, félig látszó rózsaág – pont a szirmok java maradt le – egy szerelmes leányt ábrázolhatnak, az egész kompozíciót átlengik az érzelmek. A mű a biedermeier legjobb vonulatát képviseli, nem marad el a bécsiekől. SzDG