Hertelendy Ignác
1836

Barabás Miklós 1836-os korai portrésorozatának egyik kiváló és jellegzetes példája a Hertelendy-képmás. A hivatalos portrék igénylése, a nemesi portrégalériák-családi képegyüttesek őrzésének divatja a reformkorban igen fellendült, és Barabás munkásságának alapja lett. A kissé elfogódott mű hagyományos nemesi portré, amelyek a 17. századtól folyamatosan készültek. A kompozíció előadása a rendi társadalom művészeti szokásai szerinti, a fiatal mester hasonlókat Erdéyben gyakran láthatott, a kezek ilymódon való elhelyezése századok óta szokásos közhely. Hertelendy az ősi hagyományt követő magyar főúri gálában áll előttünk, sematikus, de rangos környezetben, joviális, de méltóságteljes tartásban. Visszafogott eleganciáját a fekete bársony, fekete selyemzsinóros dolmány adja, amit a drágaköves erdélyi zománcos öv, a hasonlóan gazdag mentekötő gazdagít fel. Az arc a gondos kidolgozás kövekeztében egészen valósághű, nyilván természet után készült. Úgy tűnik az alkotás a hivatalos galériák megszokott ízlésvilága követelményeinek megfelelően szándékoltan merev, kissé ódon megjelenésű.