Hertelendy Ignác
1836

Barabás Miklós 1836-os korai portrésorozatának kiváló és jellegzetes alkotása Hertelendy-képmás. A hivatalos portrék igénylése, a nemesi portrégalériák-családi képegyüttesek őrzésének divatja a reformkorban igen fellendült, és Barabás munkásságának alapja lett. A kissé elfogódott mű hagyományos nemesi portré, amelyek a 17. századtól folyamatosan készültek. A kompozíció előadása a rendi társadalom művészeti szokásai szerinti, a fiatal mester hasonlókat Erdéyben gyakran láthatott, a kezek ilymódon való elhelyezése századok óta szokásos közhely. Hertelendy az ősi hagyományt követő magyar főúri gálában áll előttünk, sematikus, ám rangos környezetben, oszlop és drapéria előtt, joviális, de méltóságteljes tartásban. Visszafogott eleganciáját a fekete bársony, fekete selyemzsinóros dolmány és mente adja, amit a drágaköves erdélyi zománcos öv, a hasonlóan gazdag mentekötő gazdagít fel. Az arc a gondos kidolgozás kövekeztében egészen valósághű, nem kizrható, hogy természet után készült. Az alkotás a hivatalos galériák megszokott ízlésvilága követelményeinek megfelelően szándékoltan merev, kissé ódon megjelenésű.