Bánffy Erszébet
1837

Barabás Miklós Sáromberkén gróf Teleki Ferenc családjánál dolgozott. ,,Sáromberkén... több olaj- és aquarell arczképet festettem, ez utóbbiaknak csak a fejét végeztem be, a többit Pesten készítettem el." (A sáromberki művek: Jgyk 401–413.) Az itttartózkodás és működés leírása az Önéletrajz mondhatni leganekdotikusabb része. A grófné azért hívta ide, mert egész családja ekkor itt időzött, és sorra készülhettek a portrék. Különsen érdekes az együttélő társadalmi osztályok kapcsolatának és viszonyának leírása, a művész korabeli méltatlan fogadtatása és bánásmódja a meghívó részéről, és az, hogy hogyan vívta ki megbecsülését. A grófné portréja sokáig lappangott, a ritka korai fennmaradt alkotások közül való, a festő végleg Pest-budára való költözése előttről. Ekkoriban még elsősorban az erdélyi arisztokráciát festette, amely művek többnyire elvesztek. A mű Barabás Miklós romantikus női portréi közül való, és az ilyen is ritka. Szép példája, hogyan lehet egy jókedélyű, látványosan jólétben élő asszonyságból megmosolyogtató romantikus hősnőt alakítani. A fehér selyem ruha, a keretet képező, redőzött vörös belépő, a fekete haj és az alkonyodó égbolt együttese adja mindezt, ám az egész alak kedélyessége által tulajdonképpen a biedermeierbe olvad.