Seilern-Aspang Crescentia
1836

A lap minden Barabás Miklós-tól sármazó Seilern-képmás kiindulása. A mű a második irodalmi divatlapunk, a Rajzolatok...melléklete volt (1835–1839, szerk. és kiadó Munkácsy János.) A szerk. a kezdetektől közreadta a Nemzeti Képtár c. portrésorozatot, évenként 2–6 képmással a haza jeleseiről. Igen szerencsésen válogatta az ábrázoltakat, de igen gyenge rajzokat közölt. Áttörést jelenethetett volna Barabás Miklós készsége, de megbízást innen, e művén túl, többbé nem kapott. Pedig egyszerű előadású rajza a négy éven át folytatódó sorozatból szinte kiugrik kvalitásával. Nem csoda, hisz a rajz előképe a kiváló bécsi M. M. Daffinger (1790–1849) által a grófnőről festett elefántcsont-miniatűr volt, amit a család kölcsönzött a művésznek. (Museum für Angewandte Kunst, Wien, A., Kat. Nr.: 2083, j.: „Daffinger”, 1830, https://www.omnia.ie/index.php?navigation_function=2&navigation_item=%2F15514%2FKI_7593_23&repid=1 let: 2021.03.25.) Daffinger többször is megismételte a művet, a figurát jobbra-balra fordítva, Barabás Miklós ugyancsak. A fiatal művész sokat tanult az e téren egyedülállóan kvalitásos bécsi mestertől, miniatűr kompozícióján meg is mutatkozik a hatás. A Rajzolatok...-ban a hajszálpontos másolatú rajz feltehetőleg Széchenyi és Seilern házasságkötése alkalmával jelent meg. Barabás másolatán a grófnő arcának bája nem sikkadt el, ennek ábrázolásában akkoriban Daffinger volt a legnagyobb mester, de Barabás Miklós hamar felvette vele a versenyt.