Széchenyi István
1836


1687

Széchenyi István

gróf

olaj, vászon, 223 × 138 cm

j. l. b.: „festé Márkosfalvi Barabás Miklós 1836”

© Kammerhof - Baníctvo na Slovensku (Bányászati Múzeum Szlovákia), Itsz.: UH 03764

288. G. Széchenyi Istvánt élet nagyságban Bihar Vármegyének o. – 400 Cfl.


Proveniencia: A nagyáradi rendek voltak Barabás első megrendelői

Kiállítások: Fotója és másodpéldánya: Síremlék kiáll. 1899, kat. 57.

Irodalom: Széchenyi 1934, =Széchenyi István naplói. Viszota Gy. kiadása, IV köt. Budapest, 1934, címlap után; Vayer 1942: 17.; Barabás 1944: 134–139; Rózsa 1991: kat. 17/a.; Bényei 2020=Bényei Miklós: Adalékok Széchenyi István és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz. (http://hBarabás Miklósl.archivportal.hu/data/files/145061861.pdf, let.: 2020.10. 21.); Bicskei 2023: 37–42. I/3b.


A műről

A 30-as években országos igény támadt Széchenyi portréjának kiakasztására a vármegyeházákban. Ugyanekkor a pesti lapok művészeti rovataiban gyakran olvasható, hogy egy ideje rangos megrendelők keresnek egy olyan magyar festőt, aki képes kvalitásos portrét készíteni. A keresők közt első volt Széchenyi – aki már nem akart a hivatalos megbízásokra idegent felkérni, mint korábban. Így az ifjú BM 1835 novemberében Bécsből a legjobbkor érkezett Pestre, miután megkapta a nagy politikustól művészettörténeti jelentőségű megbízatását egészalakos képmására. E munka adott reményt és bíztatást BM-nak a magyar fővárosban való megmaradásra. Széchenyi levélben hívta fel a vármegyék figyelmét a tehetségesnek ítélt magyar nemesre, mint akadémiai festőre, és ezek után az 1836-os év hihetetlen sikert – anyagiakban is – hozott a fiatal művész számára. (A levél teljes szövege: Barabás 1944: 138, 139.) Széchenyi megbízása óriási reklámértékkel bírt BM számára, mivel a portrét a vármegyék dísztermeiben akasztották ki, ahol a nagygyűléseken minden nemes megjelenhetett. A vármegyék országszerte gyűjtéseket indítottak a nagy politikus arcképének elkészíttetése érdekében, és tudósították egymást annak eredményéről, ami a festőnek nagyszerű reklám volt. Széchenyi ajánlására más törvényhatóságok is jelentkeztek ugyanekkor, (lásd Jgyk 269, 293; 299) és az elkövetkező évtizedekben, így BM – úgymond – a nemzet hivatalos festője lett, nemsokára így is emlegetik. Elsőnek természet után egy remekbeszabott derékkép készült Széchenyiről, majd az egészalakos képmás, amelyen kisebb – modernizáló – változtatások láthatóak, pl. a kesztyűs jobb kéz tollas kalpagját és kesztyűjét tartja, ez a gesztus majd néhány művén ismétlődik. A nagyszabású alkotás a politikai reprezentáció iskolapéldája. Széchenyi egy meghatározatlan nyitott térben, egy monumentális oszlop és bordó nehéz selyem drapéria mellett áll, háta mögött felhős kék ég, lent a Duna látszik, rajta gőzhajóval, amelyen élénken megrajzolva nemzeti színű zászló. A láthatáron a Budai várhegy. Jellegzetes fekete dolmányt és ,,panyókára vetve" óriási szőrmés mentét visel, mint a liberális magyar arisztokrácia díszruháját. Mellén orosz, porosz francia, eddig kapott kitüntetései.

Adatkiegészítés

Hibát vagy hiányzó információt észlelt? Kérjük, jelezze!