A műről
Széchenyi ,,...a 19. sz. első felében megindult nemzeti liberális reformmozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége, az MTA alapítója és tagja." Kossuth Lajos, aki eleinte elvbarátja volt, de később ellenfele lett, mégis a ,,legnagyobb magyarnak" nevezte. A 30-as években országos igény támadt a nagy politikus portréjának kiakasztására a középületekben, így a vármegyeházákban, ami az általános tisztelet és elfogadás jele volt. Ugyanekkor a pesti lapok művészeti rovataiban gyakran olvasható, hogy egy ideje rangos megrendelők keresnek egy olyan magyar festőt, aki képes kvalitásos, hivatalos portrét készíteni. A keresők közt első volt Széchenyi – aki már nem akart a hivatalos megbízásokra idegent felkérni, mint korábban. Így az ifjú Barabás Miklós 1835 novemberében itáliai útja után, Bécsen át a legjobbkor érkezett Pestre, miután megkapta országos jelentőségű megbízatását Széchenyitől egészalakos képmására. E munka adott reményt és bíztatást a fiatal festőnek a magyar fővárosban való megmaradásra. Széchenyi levélben hívta fel Bihar vármegye figyelmét a tehetségesnek ítélt magyar nemesre mint akadémiai festőre, és ezek után az 1836-os év hihetetlen sikert – anyagiakban is – hozott a fiatal művész számára. (A levél teljes szövege: Barabás 1944: 138, 139.) Széchenyi megbízása óriási reklámértékkel bírt BM számára, mivel a portrét a vármegyék dísztermeiben akasztották ki, ahol a nagygyűléseken minden nemes megjelenhetett. A vármegyék országszerte gyűjtéseket indítottak a nagy politikus arcképének elkészíttetése érdekében, és tudósították egymást annak eredményéről, ami a festőnek nagyszerű reklám volt. Széchenyi ajánlására más törvényhatóságok is jelentkeztek ugyanekkor, (lásd Jgyk 269, 293; 299) és az elkövetkező évtizedekben, így Barabás – úgymond – a nemzet hivatalos festője lett, nemsokára így is emlegetik. Elsőnek természet után egy remekbeszabott derékkép készült Széchenyiről, majd egy egészalakos képmás, amelyen kisebb – modernizáló – változtatások láthatóak, pl. a kesztyűs jobb kéz tollas kalpagját és kesztyűjét tartja, ez a gesztus majd néhány művén ismétlődik. Ekkoriban összesen három egészalakos festményt készít, és jelentős sikert arat. A nagyszabású alkotás a politikai reprezentáció iskolapéldája. Széchenyi egy meghatározatlan nyitott térben, egy monumentális oszlop és nehéz bordó selyem drapéria mellett áll, háta mögött felhős kék ég, lent a Duna látszik, rajta gőzhajóval, amelyen élénken megrajzolva nemzeti színű zászló jelképezi a nemzetet, a láthatáron feltűnő Budai várheggyel. Jellegzetes fekete dolmányt és ,,panyókára vetve" óriási nyusztprémes mentét visel, mint a liberális magyar arisztokrácia díszöltözékét. Mellén orosz, porosz francia, eddig kapott kitüntetései. Először a Mester egy derékképet készített természet után, majd az lett minden további Széchenyi-portréjának mintája, még a késő évtizedekben is. További képek: Jgyk 288a, 289, 2762
