A műről
Brunszvik József gróf, országbíró, Júlia apja mint műgyűjtő, korompai és budai palotájában hatalmas művészeti és természettudományos gyűjteményt hozott létre, amit Júlia a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Júlia Brunszvik Teréz unokahúga, az ő óvodaalapítása példájára létesítette 1852-ben az első bölcsődét a fővárosban, amiről haláláig gondosodott. https://jozsefvaros.hu/otthon/hirdetotabla/hirek/2024/03/ki-volt-brunszvik-julia/ (let.: 2025.09.26.) Az 1840-es években Forrayné József nádor neje, Mária Dorottya főudvarmesternője volt. Képünkön a hölgy egy kertben ül, háta mögött rózsbokor, előtte drága mívű barokkos asztalka, kezében olvasmánya. Magyar gálát visel, fején drágaköves párta sűrű fátyollal, gyöngyökkel fűzött derék, – ez a kor divatja – keszkenő, de kötényt nem visel, ami pedig fontos része a magyaros öltözéknek. Feltűnően sok, nagyon értékesnek tűnő igazgyöngyöt visel, akárcsak a korábbi századok asszonyai. Anatómiája tökéletes, talán csak a dereka karcsúsága túlzott egy kicsit. Megjelenése talányos. 1846-ban pont 60 éves, – 40 éve házas – és ez a kép egy 30 körüli asszonyt ábrázol. A ruha kivágása szabadon hagyja a vállat, frizurája – az arca körüli fürtök – jóval korábbi divatnak felelnek meg. A másik enigma a feltűnő kitűző a mellén, közepében egy értékes drágakövekből kirakott nagy ,,C" betűvel. Bár a művész nem jelöli, képe valószínüleg egy korábbi portré másolata,
