Batthyány Emanuela (1837–1922), Ilona (1842–1929)
1847

A mozgalmasan felépített kompozíció, az alakok és a nagyszabású kulissza-környezet megfestése az ,,akadémiai ideáloknak" minden tekintetben megfelelő, kivéve azt a tényt, hogy a leánykák, a tíz éves Emma, és az öt éves Ilona eleven gyermekek, egy evilági életképen. Gazdag miliőben próbálgatják báli öltözékeiket, Emmát mint egy fehér tündért látni, hosszú, kibontott hajjal kék színű selyemruhájának felöltése közben, huga, a tűzrőlpattantnak tűnő Ilonát már felöltözve tűnik elő, igazi magyar díszruhába, bokorugró piros selyem szoknyával, aranycsipkés köténnyel, derekán aranyos zsinórokkal fűzve, kezében fekete álarcok. A magyar ellenzék vezéréhez, a családi ideológiához méltó megjelenésük, a piros-fehér-zöld színek ismételt feltűnése a festményen bizonyára lelkesítő erővel hatott a nézőkre. A drága kép tökéletesen megfestett részletei, a fák lombtömege, az oszlopok árnyalása, de főként a kislányok figurájának kidolgozása olyan, mint a kor bécsi művészeti divatja, porcelánsímaságú felületek, minuciózus ecsetkezelés, valószerű kolorit lokális színekkel, szürke árnyékokkal. Mondhatni a magyar biedermeier egyik csúcsműve.