Batthyány Kázmér
1847

gróf Batthány Kázmér (1807–1854), idegenben való nevelkedése dacára jó hazafivá lett. Külföldön megismerkedett a liberalizmus eszméivel, miáltal gyökeresen megváltozott, felnőttként magyarul is megtanult. A reformellenzékhez tartozott, a modernizálás híve volt, számos közintézményt alapított, vagy vett részt azok munkájában, valamint az iparfejlesztésben, gazdálkodásban újított, stb. Lelkes műgyűjtő volt, és támogatta a magyar művészetet, és kultúrát. Részt vett a szabadságharcban, főispán, kormánybiztos, majd 1849-ben a Szemere kormány külügyminisztere lett – mint ilyen az első Magyarországon. Az események után halálra ítélték, emigrált, és Párizsban halt meg. Ez a nagyméretű elefántcsont-festmény a műfaj kiemelkedő darabja. A táj, az égbolt hagyományosan előadott, viharnak készülő borongása élénk ellentétet képez a figura napsütött felületének megvilágított koloritjával, – a ragyogó sárga és a vörös szinte megüt – és a két hangulat egyesülve nyugtalanító hatást kelt. A viharos ég mintha az ábrázolt jövendőbeli sorsát vetítené előre.